Reggel aztán a fiúk – ki önszántából, ki kényszerből – aludt. A lányok reggelit készítettek és terveket szövögettek. Igyekeztek nem gondolni arra, hogy előző éjjel megöltek valakit. Hogy valós vagy vélt önvédelemből, azt semmiféle hétköznapi bíróság elbírálni úgysem tudná. Ahogy a holttest sem fog soha előkerülni. Ott maradt egy paradox zárványban, valahogy félúton az ismert univerzum széle és a végtelen semmi között. Amíg fel nem emészti saját energiáit, és végleg semmivé foszlik majd.
Amikor végre kezdtek zilált idegeik a teától kisimulni, és elterelhették végre figyelmüket a Lucy alkotta reggeli szobrokkal. Sonkahajókkal, baconszalonna rózsákkal, amik póréhagymaszárukkal hevertek egymáson, takaros csokorban, vagy a kihajtogatott héjú paradicsomokkal, csipkésre vágott uborkaszalagokkal. Ezt a már-már idilli pillanatot szakította félbe a berregés. Becsöngetett egy nyomozó, és az iránt a széf irán érdeklődött, ahol Åsa a hagyatékát tartotta. Egészen pontosan a hagyaték egy bizonyos darabját. Azt az utazóládának hívott koporsót, amelyben egyik egyenes ági felmenőjét, Kerstin Laarsont örökölte, a hölgynek mumifikálódott testével és kedves háziállatával. A koporsóban a test mellett gondosan elhelyezve 8 kőgolyó várt. A koporsó ugyan láda formájú volt, ám korát meghazuttolóan hibátlan állapotban maradt meg. A fedél belső oldalán bonyolult tömegjelenet hívta fel magára a figyelmet, valamint a hölgy ruhája is kimondottan értékesnek, aprólékosan kidolgozottnak és előkelőnek látszott, így kb 800 évesen is. Åsát teljesen rabul ejtette a rokon koporsója, azt övező titkok és varázslatok sűrű függönye. Hónapokat töltött kutatómunkával, hogy kiderítse ki volt ő. Magában Kerstin királynőnek hívta, holott tudta jól, hogy nem lehetett magasabb rangú grófnál. Kiderítette, hogy máglyán kellett volna végeznie, ám az utolsó bnapokban a cselédségének két tagja életüket áldozva kiszabadították szeretett úrnőjüket.
A rendőr felbukkanása annyira felzaklatta Åsát, hogy képtelen volt összeszedetten gondolkozni. Esze ágában sem volt megmutatni a rendőröknek és izgalomtól remegő orrcimpájú ügynököknek a láda tartalmát. Még így sem, hogy a porrá omlott bank egyetlen épen maradt trezorja pont ez a kamrányi darab, ami Kerstin királynő földi maradványait őrzi. – Nem! – döntötte el Åsa. Visszalopom magamtól.
Az időközben felébredt Jerome ugyan próbálta könnyedre venni a figurát és rábírni Åsát, hogy gondolja legalább végig, hogy hogy akarja a rendőrök és ügynökök figyelő tekintete elől hazalopni a ládát, illetve, hogy van e értelme idehozni a koporsót a Madárházba. Åsa hajthatatlan volt és infarktusközelien ideges, úgyhogy inkább biztosítottál lojalitásukról, és Rita és Lucy vele ment a bankhoz.
2009. április 2., csütörtök
Loisaida - Madárház - Asa
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)






amit ezúton is nagyon köszönök :D
VálaszTörlésegyébként Kerstin királynő :)
Javítottam. :)
VálaszTörlés