A sátrak nem szabályos félkörben álltak, de mégis valamiféle táborhelynek tűntek. Mindenkinek jutott egy, és volt egy fürdősátor is. Asa hulla fáradt volt, de tartotta magát, hiszen Jerome-on kívül mindenki összeomlott. Vagy fizikailag vagy szellemileg, de rajtuk kettejükön kívül, nem maradt munkaképes senki a csapatból. Asa gyorsan lemosta magáról a kétnapi szennyet, és betámolygott a legközelebbi sátorba, míg Jerome a fáradtságtól egyszerűen összecsuklott Lucyt egy másikba vitte. Jeroem töretlen életöröme átsütött minden gondjukon. Lucy sátrától jövet felmarkolta az összes párnát és takarót a sajátjából, és egy finom, puha fészket kanyarított maguknak Asánal, Ott aztán ahogy összebújtak végre Asa is elengedhette magát.
Reggel, a gnómok munkazajait leszámítva nyugalom volt. A felkelő Nap a régi kapuszárnyak között emelkedett és olyan derűt és reményt sugárzott, mintha a Túlélők Kertje egy gondosan megkomponált emlékmű lenne, nem pedig egy véletlenül kialakult képződmény. Ott hasaltak Jerome-mal a sátor félrehajtott ajtajában, mintha valami vadkempingen lennének. Lazán magukra dobtak egy gazdagon díszített takarót és a lehető legnagyobb bőrfelülettel érintve egymást, szemérmetlenül heverésztek.
–Meg kéne nézni a többieket. Remélem Lucynek legalább olyan jót tesz az alvás, mint nekünk. De a két okos simán lehet pont olyan szarul, mint tegnap. – vélekedett Jerome
Asa hangokat vélt hallani Bleumo’-ék sátra felöl. Egy perc múlva Rita libbent ki és foglalta el a fürdősátrat. Vidámnak és könnyednek tünt. Bluemo’ kedves dörmögéseit Asa nem hallotta jól, de Rita válaszai kacérak és görcsmentesek voltak, ami olyan új színfolt volt tőle, aminek felbukkanásában nem is reménykedtek. Jerome és Asa sokatmondóan néztek össze. Bleumo’ is előkerült a sátorból szinte azonnal, és feléjük vette az irányt. Gyakorlatilag félmeztelen volt, kipihent és erős.
–Jó reggelt hedonista munkacsoport!
–Jó reggelt, Nagy Fekete Főnök. – Vigyorgott Jerome.
–Lucy is aludt?
–Alva láttam utoljára.
Bluemo a kapu fele nézett, ahol a gnómok kis csapata egy rituális mágiát készített elő. Sokkal nagyobb előkészületeket tettek és sokkal grandiózusabb eredményeket vártak, mint ők a 4-es hangárban. Mit sem törődve alulöltözöttségével Bluemo’ elindult beszélni velük.
–Uraságod öltözéke hagy némi kívánni valót maga után. – jelezte Asa széles vigyorral, miközben feltápászkodott fektéből. A vékony takarót lazán, oda sem figyelve fogta maga elé..
Bluemo’ megállt és komoly arccal kissé meghajolva válaszolt – Azt hittem az Ön szabad bőrfelület mennyisége az irányadó divat ezen a szép reggelen, kisasszony.
Asa felkacagott. Szerette az óriást, és azt a félmeztelenül is tagadhatatlan eleganciát amit képviselt.
Jerome visszahúzta Asát maga mellé. Az ellenfényben egészen bizarr látványt nyújtott a kevesebb mint feleakkora gnómok előtt állva, majd a Zionnal kapcsolattartó sisakkal a fején elgondolkozva sétálgatva Berger kapuja előtt.
–Nem is olyan brutálisan szembetűnőek a hátán és lábán húzódó hegek. – merengett Jerome.
–Milért nem csináltad meg rendesen?
–Nem akarta. Azt mondta emlékezni akar, hogy soha többet ne hibázzon ilyet.
Hosszan hevertek ott a gondolataikba mélyedve. majd Jerome pattant fel.
–Ha hedonista munkacsoport vagyunk, varázsoljunk nekik reggelit. Kivihetnénk ide, középre a kis asztalkákat azzal a rengeteg kajával. Köré a párnákat, takarókat és mint egy majálison piknikezhetnénk itt. Hm?
–Mint két napja reggel….- Halkult le Asa.
–Mint két napja reggel. – vigyorgott töretlenül Jerome.
Mire Bluemo’ is előkerült a fürdőből Jerome és Asa véghezvitték a tervet. Lucy is csatlakozott a piknikhez. Senki nem mutatta, -mert eddigre egyértelművé vált-, hogy minden együttérzés csak ront a helyzeten, de mindenki megkönnyebbült az épeszűnek tűnő Lucy felbukkanásától.
–Most hogy ilyen szépen együtt vagyunk újra, megengeditek, hogy előhozakodjak néhány igen sürgető problémával, mint napirendi ponttal? – kérdezte Asa teátrálisan egy sötétvörös banánt bontogatva.
–Ó hogyne. Haladjunk sorban a legkönnyebbtől a legnehezebbig.- Bluemo’ lassú bólintással egyezett bele, rá sem nézve Asára. Teljes figyelmét egy mártogatós élelmiszerre fordította. Édeset, sősat, gyümölcsöt és húst mártogatva bele. - Melyikkel lehet a legjobb?
–A legkönnyebb talán, amit a Komornyik kérdezett, hogy a szolgák, akik odaát előkészítenék a terepet az uraságoknak és egyúttal a népnek, mikor és milyen rendben indulhatnak.
–Ezt már elintéztem.
–Ó. Remélem ebben a tempóban és hatékonysággal válaszolod meg a többi kérdést is? – nevetett Asa.
–Azon leszek. … Ez a hús, ez pompás ezzel a, hm, sajttal? Az ott bor melletted, kedves?
Asa szeme elkerekedett, miközben Rita átnyúljtott egy kancsót Bluemo’-nak. Aztán Jerome finom érintésére összekapta magát.
–Őőő. Szóval a második napirendi pont, hogy hogy adjuk be odahaza, hogy hirtelen tele lesz a világ varázslatos lényekkel?
–Nehezen. – hümmentett Bluemo’… Azt hiszem meghívom a Helytartót a Föld-Hold együttes helytartójának. Persze csak ha olyan figura. Ha nem, akkor fogalmam sincs.
–Ne haragudj, de a te egyességed egészen másról szólt, állítólag… - Firtatta Asa. – mintha azzal az ígérettel indultál volna útnak, hogy ha megteszed, ezt, amit már megtettél, hogy megteremted a lehetőségét a visszatérésnek, akkor te lehetsz a helytartó. Vajon miben maradtatok, az ittmaradók helytertója leszel, vagy a Földdé, vagy mindkettőért összevonva?
–Sikeresen megúsztam egy USA elnöki jelölést, most sem fogok harcba szállni ilyen politikai hatalomért. Azt hiszem ide tartozó információ, hogy Zion úgy számolja, hogy egy harmadik hullám is végigsöpört, és nagyjából megszűnt a kommunikáció a Hope és a bázis között. Szatelitekkel manuálisan fésüli át a bolygófelszínt. Az egyik technikus aki vele van ért is ilyesmihez. Sajnos úgy becsülik, hogy az emberi civilizáció mint olyan felbomlott. Az felszín fele valamilyen katasztrófa súlytotta hely lett. Ebben vannak anomáliák, de vannak az ezek nyomán kialakult, természetes természeti reakciók is. Áradások pl, meg új madár és csordavonulási irányok, amik pusztítóbbak lehetnek mint elsőre látszik. Sáskajárástól a halrajok tömeges irányváltoztatásáig minden zajlik. Hatalmas jégtömbök szakad na le és olvadnak bele hátborzongató sebességgel a tengerekbe. Most az emberek az életben maradásukért küzdenek valószínűleg. Vizet és élelmiszert halmoznak fel védettebbnek tűnő helyeken. De ez csak feltételezés. Nem nagyon látnak népesebb emberi életre utaló nyomot. A városokban valószínűleg háborús körülmények vannak. A vidéken élők érzik meg valószínűleg legkevésbé,. de nekik is óráról órára meg kell küzdeniük eddig nem tapasztalt nehézségekkel. khm . Bocsánat. Igen hatásosan és hosszan tudok ilyesmiről beszélni. …
–Rita… - Asa hangja elcsuklott. Nekik kettejüknek voltak még élő közeli rokonaik odalent.
Rita bólintott és visszament a sátorba a kártyáért.
Bluemo’ egy nagy kerek gyümölcsöt trancsírozott szét éppen egy vékony bökő eszközzel. Rájuk sem bírt nézni.
–Ne haragudjatok, hogy nem ezzel kezdtem, de képtelen voltam elrontani a hangulatot. Az pedig hogy most vagy egy óra múlva tudjátok meg rajtuk nem segít. Nekünk viszont fontos, hogy töltekezzünk kicsit.
Rita egy pillanatra megfogta a kezét, majd elmélyülten keverni kezdte a lapokat. Fél órán belül kiderült, hogy ebben a hullámban nem vesztettek újabb szerettet el. Lucy elaludt gondosan Bluemo’ mellé kuporodva.
–Akkor most már végképp kikerülhetetlen, hogy találkozzunk a Helytartóval, nem? Nem is értem eddig hogy nem került erre sor?- Asa most döbbent erre csak rá. –neki kellett volna fogadnia minket. Az audiencián a hátunk mögött ült a magaslatban, esélyünk sem volt látni őt!
–Nem úgy politikai szereplő ő, mint amilyen otthon lenne valaki, aki mondjuk egy minden államot felölelő szervezet elnöke. Az diktátor lenne. Itt a Helytartó mintha inkább valami szakrális jelentőségű poszt lenne, és valami olyan dologgal tartja a kezében a hatalmat, ami nem szokáson alapul, hanem valóban valós erő, vagy kockázat, amivel még a Lávaföldiek sem mernek ujjat húzni.
–És annyira nem számít neki, hogy jöttünk, hogy csak a Komornyikon keresztül érintkezik velünk? – kérdezte Rita hitetlenkedve
–Nem bízom a Komornyikban. – bökte ki Asa
Bluemo’ gonoszul elmosolyodott. – Nekem is van… valami rossz érzésem ha rá gondolok. De ha belegondolsz, Asa, nem sok választásunk van. Az a sárkány úgy definiálta őt, mint a legpotensebb Földpárti. Ahogy logikusan maga a Helytartó a Földpárt feje. Ő őrzi a Föld emlékét. Hiszen ha őt kiemeljük a rendszerből a királyságok lelkesen háborúzhatnak és mozoghatnak a határok össze vissza, akár két nagy királysággá olvasztva össze a most közel harmincat. Valahogy a Helytertó a mérleg nyelve, és lehet, hogy ebben rejlik a visszahúzódásának oka is.
–Mindenképpen beszélnünk kell vele, hogy kiderüljön hányadán álljunk vele és a Komornyikkal. … Ha valóban ezek egyet képviselnek. Mindezzel együtt sem hiszem, hogy ez a Helytartó a földön is megállná a helyét. Oda erős kéz kell és egy olyan figura akinek valós ismeretei vannak mindkét világról. Akit mindkét oldalon elismernek. – Rita határozottan, már-már kihívóan nézett körbe. Bluemo’ tovább matatott a gyümölccsel, aztán erőt vett magán és felnézett a testvérére.
–Menjünk el helytartóhoz, a többit meglátjuk utána. Amit én valóban problémásnak érzek, hogy hogy készítjük fel a sok kis csoportra szakadt emberiséget erre a, a, hm csapásra. Nincs infrastruktúra, nincs telefon vagy tv.
–Nem készítjük fel. – Mondta ki Rirta. - Nincs mód rá.
–Szeretném ha látnátok, - fűzte hozzá Asa - hogy nem engedhetjük, hogy rabszolgasorsra kényszerítse ez a sok varázslény az embereket. Meg tudják tenni és szerintem szívesen meg is tennék. Valahogy egy Helytartóhoz hasonló sakkban tartást kell kiokoskodnunk, mert a két szép szemedért, akármilyen megnyerő vagy, nem fogják kihagyni.
–Az én két szememért? – majd fordult is vissza a magos tálhoz, amire lecserélte a széttrancsírozott gyümölcsöt.
–Jaj, Bluemo’ ne kéresd már magad. Józan ésszel beláthatod, hogy nincs más elfogadható jelölt.
–Teremnek azok szép számmal, amint itt az ideje. menjünk el a helytartóhoz, aztán meglátjuk. Én abban is látok némi veszélyt, hogy a világban eláradó mítikus lények láttán a sok sebből vérző, éhező és igen megfogyatkozott emberiség önként vállal nekik szolgaságot. Ezzel meg nem tudom mit tudunk kezdeni. Képzeljétek el, ahogy az éhezők kis csoportja felett elrepül három pegazus, amiből egy leszáll, és közli telepatikusan, hogy itt ő most királyságot alapít. Azok vagy megeszik (amire esélyük nem sok) vagy szépen lábai elé borulnak.
–Remek. – fancsalodott el Asa.
–De életszerű. – Kedvetlenedett el Rita is. – menjünk és beszéljünk a Helytartóval, aztán jöjjenek a folyományok. Mi van még napirendi pont?
Asa ránézett az alvó Lucyre.
–Berger, illetve a Kapu.
Bluemo’ sóhajtott és letette a magos tálkát.
–A vörös sárkány azt mondta, egyetlen módja, hogy épeszű emberként, élve kerüljön ki a Kapuból, ha ő maga akarja ezt. Nagyon kell akarnia. Lucynek már mondtam… De azt mondta nem tud Bergerrel ő sem kommunikálni. Minden esetre számomra ez valós lehetőségnek tűnik. Abban az esetben, ha mindenkit le tudunk hozni, akkor bezárás helyett kiszállhatna a kapuságból.
–Szép elképzelés, és valóban van benne némi remény. Ismerve Bergert lehet, hogy ő nem így gondolja. De ezt majd lássuk meg akkor. Minden esetre hazudnék, ha azt mondanám nem könnyebbültem meg ennek hallatán. Hiszünk ennek a sárkánynak, amúgy? Mennyire hiszünk neki?
–Nem tudom hogy a megérzéseinket leszámítva mi alapján dönthetnénk el, hogy kinek hiszünk.
–Akkor kérek audienciát a Komornyikon keresztül… amint befejeztük ezt. – Feledkezett bele Bluemo’ újra a magos tálba
–Az emlékek amiket a sárkány átadott a kapu körüli műveletekről azt mutatják, hogyan zajlottak az első napok. De se a nyitóm se a záró rituáléról nincs benne információ, hiszen nem volt ott. Arra gondoltam, lehet, hogy Kerstin kir.. hm.. varázslónő innen könnyebben elérhető. Hátha valamilyen információt tud erről adni nekem… Nagyon fura volt őt a sárkány szemével látni.
Próbáljuk meg! – lelkesedett Rita. Én készen állok.
Asa odaült Rita mellé. Rita összefogta az elméjüket és húzott a pakliból. A kitáruló képen keresztül látták a szemközti domboldalt a buja meseszerű tölgyessel, és valahol a fák között érezték a varázslónő szellemét. Szigorú, határozott jelenlét volt, ami úgy tűnt már várta a kapcsolatfelvételt.
Asa pár mondatban feltette a kérdéseit a rituáléval kapcsolatban. A nemes ős képekkel válaszolt, amiben a nyitó és záró rituálé részleteit mutatta meg. Koporsóikat is megmutatta, amik repültek az űrben, bennük a nyolc-nyolc holdi kővel. És egy olyan képet is beléjük ültetett, melyben ők nyolcan körbe állják Asáékat, ott a dombtetőn.
–Mintha jelen lennének…
–Várj csak Asa, ha a koporsóik leszálltak a Földre – ami így önmagában képtelenség, ugye, akkor ők még a kapu lezárása előtt meghaltak. Ami meg éppoly valószerűtlen.
–Hacsak nem haltak bele a világalakításba magába. Érzed te is micsoda erő kell az egybentartásához. Micsoda hatalmas figurák voltak ők, ha 700 éve elketyeg ez az egész az energiájukból!?
Asa elnézett Rita feje mellett a szemközti domboldalra.
–Odamegyek, megnézem. Hátha van ott valami amihez kapcsolódik a szelleme. – indult Asa.
–Jövök veled. - állt fel Jerome is.
Rita az alvó Lucyt nézte, majd a kezei között kevergetett lapokat.
Asa és Jerome egy kis kőszentélyt talált a fák között. Elhanyagolt, benőtt kis kőkupacot, ami egy mini barlangot képezett. Jerome leült a tövébe és megértette miért pont oda építették. A Nap már magasan járt, de innen bármely napszakban – de különösen reggel – lélegzetelállítóan szép látvány a domb a két kapuval. A fák, a bokrok, a sziklák és a kapu maga tökéletesen a helyén volt. Jerome és Asa hosszan ücsörögtek ott, magukba szívva az ősők jelenlétét






Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése