Előtörténetek - Lucy és Hong (Hong története 2)

Az ambient kocsma úgynevezett tánctermében a vastag plédek, hatalmas párnák és sokrétegű térelválasztó batikolt kendők között, mécsesnyi ledek szentjánosbogár fényei között aztán Lucyn eluralkodott az elhagyottság érzése. Kidobták, eltávolították, ráadásul halálhírét is keltették. Oda akart bújni egy erős férfihoz, aki apja helyett apja lehet, aki nagy és erős és magabiztos és megvan a hatalma és elszántsága, hogy vigyázzon rá. Berger valahol egy vonaton ül és sebesen száguld egyre messzebb Párizstól. Hong van közel. Hong itt ül és nem füvezik és nem iszik és erős és stabil és teljesen képben van és olyan szépen néz, és dühítően nem lépi át a határt. Mindenki más látva a lány arcán végigfutó könnyeket már magához húzta volna. Hong csak ült mellette, kicsit feléfordulva, Lucy háta mögött támaszkodva. Arca a lány fejétől pár centire volt ismét. A jointfüst sűrű takaróként borult rájuk. Lucy feladta az erős nő képét és kétségbeesetten kapaszkodva bújt a fiú ölelésébe. Ahogy mások is konvenciókból és ígéretekből, józan észből kivetkőzve hámozták le egymás ruháit, úgy csupaszodtak le ők is a homályos batikolt hangzavarban. Berger szemérmes óvatossága után Hong céltudatos körbeölelő, bekebelező közelsége megrázóan férfias volt. Úgy váltak eggyé, hogy Lucynek moccanni sem volt esélye. Kiszolgáltatott volt ugyan, de maga választotta módon. Lucy fel sem fogta igazán mi történik. Elmerült ebben a megzabolázott ellenállhatatlan nyers erőben, majd ahogy engedett a szorítás úgy merült el az álomban.
A lelkiismeretfurdalás csak otthon tört rá, a Bergerrel közös ágyban. Amiben aznap éjjel egyedül aludt. Bekucorodott a sarokba Berger párnáját ölelve és teljesen elvesztve a talajt a lába alól.
–Mit csinálok? Uram Isten, mit csinálok? Nem vagyok normális. Megőrültem? Mit csinálok?
Így talált rá Bluemo’ másnap reggel. Karikás szétbőgött szemekkel, reszketeg zihlált testtel és űzöttvad tekintettel.
–Mit csináltál, Lucy? – Bluemo’ ismerte annyira, hogy ha valaki bántotta volna a lányt az már réges rég telefonált volna neki vagy Jeromenak.
–Egy utolsó szajha vagyok. –motyogta elfúló hangon.
–Hát persze… – Bluemo’ odatértdelt az ágy mellé. Fejük így egymagasságba került. Annyira figyelt a lányra, hogy a szemöldökét is összevonta az orra felett. – Mondd el kérlek mi történt.
–Megcsaltam.
–Az igen! – Bluemo’ lehajtotta a fejét és elmosolyodott. – Nagyobb bajunk sose legyen.
–Hogy mondhatsz ilyet? – Lucy szemei szikrákat szórtak dühében.
–És ki volt a szerencsés?
–Csen bácsi unokatestvére, Hong Sien. És még hat napig kísérgetnem kell… És olyanokat mond, és elhiszem neki, Bluemo’ az a baj, hogy elhiszem neki.
–Örülök, hogy rosszul érzed magad miatta, de azért az ereidet ne vágd fel, kérlek. Menj és tedd meg amire ígéretet tettél, kalauzold végig Párizson, de ha lehet, tartózkodj a meztelenkedő jelenetektől. Oké? Berger meg fogja érteni, és egy bakit mindenkinek automatikusan illik jóváírni. Rendben?
–Ő nem lesz ilyen laza. Nem is értem, te hogy lehetsz az. A legjobb barátod, és szemed sem rebben.
–Az lenne csak igazán gond, ha mindent értenél, amit csinálok. A legjobb barátom, és ezek szerint jobban is ismerem, mint te. – homlokon csókolta a viharvert lányt majd feltápászkodott és összeszedte magát aznapra.
–Ma sem aludtál, igaz?
–Te talán igen? Versenyezzünk? Edzésben vagyok. Jól gondold meg, mielőtt igent mondasz.– Az óriás csipkelődése volt az első valóban megnyugtató dolog ami Hong felbukkanása óta történt. De még így sem merte elmondani neki, hogy Hong triád-gyerek, pláne azt nem, hogy őt magát is annak tartja. Hihetetlennek, blőd mesének tünt, így, másnap reggel.
Végül összeszedte magát ő is. Megállapította, hogy vizsgaidőszakot eddig ugyan remekül vette, de nyugodtan beiktathat egy figyelemelvonó tanulónapot, csak hogy távol tartsa magát Hongtól. Lezuhanyozott, evett pár falatot, majd elindult találkozni Honggal, hogy ezt tudassa vele, és ellássa néhány egyedül is bátran bevehető célprogrammal. Azzal nem számolt csak, hogy a hormonjai szinte visongva ugráltak amint a srác közelébe ért. Képtelen volt ellenállni. Kezében a másodéves zeneelméletkönyvvel állt csak ott. Sarkén billegve idétlen kislányos mosollyal nézett fel a fiúra.
–Tanulnom kell. De ha akarsz velem tarthatsz. Itt leszek a parkban.
–Veled tartok. Oroszul fogok tanulni addig.

Több órával később, a megtanult adattengertől kissé kótyagosan ültek be egy étterembe. Hong továbbra is úgy viselkedett, mint egy jóllakott ragadozó. Finoman, apró lépésekben vette át az irányítást a lánytól. Végül Lucy ott találta magát a saját gyerekkori szobájában Csen bácsi házában, könnyed csicsergésbe merülve, miközben Honggal hasalnak az ágyon és különböző népek nagyvárosivá átalakult tradicióiról beszélgetnek. Lucy sokat mesélt Hongnak Bergerről és az ő kötött zsidó hagyományairól.
–Továbbra sem értem mit keresel egy ilyen srác mellett. Mi lehet így belőled legjobb esetben is? Feleség egy olyan társadalomban, ahol te a vacsoraasztal mellől irányíthatsz, hosszú szoknyát kell hordanod, és a saját férjed is csak kivételes alkalmakkor láthatja kibontva a hajad. Miért vagy mellette?
–Mert évek óta álmodozom róla. Nem olyan ortodox ő, Hong. De tény, hogy az életének egy hatalmas szeletéről nem tudok. Az apjának még mindig nem mondta meg, hogy együtt vagyunk. És sosem meséli el hogy mennek a tárgyalások, vagy egyáltalán miről tárgyal. Nem tudok az üzleti dolgairól semmit. Az egyetemen jók az eredményei, pedig egy csomó előadásra nem megy be. Jó feje van. Mindent megjegyez. Bluemo'’val szoktak is versenyezni. A két agyas... Olyan ufónak érzem magam néha velük.
–Bölcs egy Rittenbergertől, hogy ilyen jóféle testőrséggel veszi körül magát. Azt hiszem, Lü, hogy sokkal többet nem tudsz erről a te fiúdról, mint amit tudsz. Gyere velem inkább New Yorkba. Ahogy múlnak a hetek, egyre jobban kilógsz majd közülük.
–Nem, Hong, nem vagyok hajlandó a családommal közelebbi viszonyba keveredni.
–Életben vagy. És így a véred az övék. ha te nem is vagy hajlandó tudomást venni róluk, az ő ellenségeik ettől még számolni fognak veled.
–Baromság. Nem tudok apám dolgairól semmit.
–Veszélyes vagy. Nem vagy egy üresfejű cicababa. Szerintem egyenesen veszélyes vagy. – szélesen elvigyorodott – Tegyük fel, hogy én nem egy kedves unokatestvér vagyok, hanem egy bérgyilkos. Közel óvakodok és beférkőzöm a legbelső életedbe. Az ágyadban hálok a kádadban fürdök. és csak a jelre várok. A hívás befut és én egyszerűen megöllek. Még csak nem is fog kiderülni, hogy gyilkosság.
Lucy lemerevedett a döbbenettől. Megrázta a fejét tiltakozásul.
–Csak tegyük fel. Te semmit nem sejtesz, mert nem vagy képben. Úgy halsz meg szerelmes karjaim között, mint valami felesleges háziállat. Míg ha képben vagy apád dolgaival tudod, hogy mikor vagy veszélyben és mikor nem. Fel tudsz készülni harcművészetekkel vagy testőrséggel, hogy soha ne legyen teljesen szabad a hátad.
Hong telefonja megcsörrent. Az első hang felcsendülésekor a fiú felegyenesedett és egyetlen gyors mozdulattal ráült Lucy hátára. A telefont a vállával szorítva a füléhez, mindkát kezável Lucy csuklóit szorította. Lábaival száles terpeszbe kényszerítve Lucyt.
–Engedj el te állat! – üvöltött a lány. Volt fizikai és volt mágikus ereje is, de a pánik nagy úr. Ráadásul Lucy sosem használta a képességeit tudatosan, és cseppet sem tudott verekedni.
Hong egy nem-et és egy számot vakkantott a telefonba. Majd letette azt, és elengedte a lányt. Melléfeküdt, olyan laza természetességgel, hogy Lucy kiabálása egy szó közepén akadt el.
–Látod milyen sebezhető vagy? Én nem vigyáznék rád így, mint ez a Rittenberger gyerek. Én nem testőröket adnék melléd Lü Szien, hanem megtanítalálak arra amit tudok. Harcmodorokról, Triádokról, politikáról, hatalomról. Hercegnőt faragnék belőled, aztán trónra segítenélek és közben megkérném a kezed, és együtt, családjainkat egyé vonva uralkodnánk a kínai alvilág felett. – a szöveg komoly volt, a végén elejtett rajzfilmekből ismert hosszú sátáni kacaj nem.
–Ez lennék én?
–Mennyire vagy hétköznapi lány?
Lucy lehanyatlott Hong mellé és elgondolkozott magán. A képességein, az erején. A tüzeken amiket játékból gyújtott, a folyosó világítása ami rég nem működött már, csak ha ő kapcsolta fel. A melegen tálalt péksütemények, amik hidegen feküdtek a papírzacskóban, mielőtt ő a tányérre helyezte volna. és a dob. Az amit a dobokkal művelt minden volt, csak hétköznapi nem. A családján, a vér szerintin, a kapotton és a fogadotton. A testrészeiként természetes három fiún, Bergeren, Bluemo’-n és Jeromeon. Azon a nagyon is titkos tudáson, amit róluk és az ő szintén nem hétköznapi képességeikről tudott. Az életmódjukon és a lehetőségeiken is.
–Cseppet sem vagyok hétköznapi.
–A megfelelő helyen vagy a megfelelő közegben?
–Hasonlókkal vagyok. A közeg kényelmes. De nem látom a célokat és kiskirálylánynak kezelnek. valóban.
–Nem akarlak ijesztgetni, de ez nem lesz jobb később sem. Hercegnő.. – Hong Lucy fölé magasodott. Lassan leereszkedett és szájon csókolta a merengő lányt.
–Ennyire egyszerű, szerinted? Idejössz és elhívsz a világ másik végére, a vérvonalunkra hivatkozva, én meg itt hagyok gyerekkori szerelmet, hű barátot és biztonságos közeget érted?
–Nem lesz jobb. Emlékezz a szavamra Lü Szien Sin, ha nem vállal fel téged, eljön az idő, hogy választani kényszerül. Mint egy szerető és egy házastárs között. Te nem feleségnek születtél, hanem uralkodónak. Még ha manapság más neveken is nevezzük ezt a társadalmi osztályt. Ne vesztegesd a tehetségedet és az erődet, az idődet meg még kevésbé. Tanulj. Mindent tanulj meg ami adódik, iskolában vagy az életben.
Lassan nehezedett rá a lányra ismét. Lucy agyát elborították a hormonk. Hong volt a tiltott gyümölcs, a roantikus királyfi, az annyit hiányolt majd megtagadott családi gyökerek és tradiciók. Hong számára ő becses érték volt, míg Bergernek természetes volt, hogy ő ott van és imádja. hagyta magát csókolni, és vetkőztetni. Hagyta, hogy újra megtörténjen, amiért előző éjjel végig sírt és nyöszörgött.
–Ha tagadom, ha nem, az vagyok, akinek születtem.

A harmadik napon haza sem ment. Honggal ültek a parkban és Lucy szívta magába a tudást. Harcművészetek alapjait, triádok történetét, kínai történelmet, kínai alvilági szlenget. Családfákat és jelenkori politikát. Hong gondosan megválogatta mit mond el. nem akarta felesleges vagy elavult információkkal terhelni. Lucy pedig úgy érezte magát, mint egy James Bond filmben. Éppen alattomosan begyűjt minden információt az ellenségtől. Ha alvilág, és ha Hong valóban az akinek mondja magát, egyenlőre egyetemi szabadságon éldegélő triádörökös, akkor Lucy valóban sokkal fontosabb mint valaha gondolni merészelte volna. Akkor valóban biztonságba mentették ide, nem pedig eltávolították. Az is lehet, hogy tudnak a képességeiről is. Hong nagyon vonzó férfi volt. Szálkás, gyors izomzatú, folyton ugrásra kész nagymacska. Érződött valami halálos benne. nem a kontroll adta nyugalom volt ez, mint Bergeren és Bluemo’n hanem a magabiztosságból, és tapasztalatból adódó biztonság. Lucynek komolyan össze kellett szednie magában minden morzsa szeretetet, hogy ne csábuljon el. Délután, mikor úgy érezte Hong nem mond többet, még egyszer ráfeküdt. Utoljára, mint egy kéjenc végignyúlt a fiún.
–Szerintem mindent megbeszéltünk, Herceg. – dorombolt a fiún fekve. Lassan lemászott róla és felvette a ruháit. Gondosan kiszámított mozdulatsor volt ez. Véül megállt az ajtóban.
–Viszlát keleti vérvonalam. Inkább leszek elnyomott feleség, mint véreskezű alvilági hercegnő.
Hong feltámaszkodott. A takaró nem sokat takart belőle.
–Bármikor meggondolhatod magad… amíg életben vagy.
–Most kezdesz el fenyegetni, édes?
Hong mosolygott és nem moccant.
–A kamaszkori szerelmeket jótékony ködbe vonják a tomboló hormonok. Ha meguntad a lagymatag Rittenbergert fiút, tudod hol találsz. 584625791@gmail.com.
Lucy pukkedlizett majd távozott.