4-es hangár - Berger

Tovább kell élni. Sokat hallotta ezt az apjától. Tovább a fájdalom és a gyász után, a magány és elhagyatottság lejtőin is meg kell tudni kapaszkodni valamibe. Valamiért megmaradtunk - mondogatta az apja. - Feladatunk van. Igen, neki is, bizonyára. Kamaszkorában hős akart lenni. Olyas valaki aki valami emberfelettit visz véghez hétköznapian ám csodálatos magától érthetőséggel. Megment egy csomó embert, lehetőleg az egész emberiséget. Bleumo’-val hosszú nyári napokat barangoltak be miközben hatalmas terveket szövögettek katasztrófák elhárításáról, űrlények támadásinak visszaveréséről. Hitt benne, hogy lesz egy ilyen epizód, amikor ő, Rittenberger Attila lesz az, akin múlni fog. Az ő döntése, az ő tette fogja jó irányba billenteni a mérleget. És nem fog elbukni.

Azon is pörögtek már egy ideje a gondolatai, hogy miért van ő itt ebben az igazán nem hétköznapi társaságban. A felesége Lucy okán? Vagy mert Bleumo’ annyira megszokta, hogy jelen van Berger az életében, hogy fel sem tűnik neki, hogy Berger nem sok potenciállal bír? Az hogy csak lát, de cselekvő akarta mágikus vonalon nincs, régóta nem volt titok. Volt egy időszak, amikor ő választhatott egy külső erőforrás és a barátai és korábbi élete között. Végül, mint valami tündérmesében nem élt ezzel a kívülről jövő erővel, és elfogadta, hogy ő „csak” lát. Visszatért a barátaihoz, a kedveséhez és boldog volt és teljes életet élt velük, hosszú éveken keresztül.
Most újra kevésnek érezte magát. A családja halálával az anyagi támogatást sem tudta felmutatni, a rengeteg haláleset miatt pedig kiterjedt kapcsolatrendszere is semmivé foszlott. Mit tud ő hozzátenni ehhez a történethez, ami talán az egyik legjelentősebb mind közül?

Gaia a nappaliban megválaszolta élete másik égető kérdését. Van isten. Nevezhetjük így, nevezhetjük a buddhisták kilencmilliárd nevén, vagy hívhatjuk Gaiának, mindegy. Az az erő ami képes visszaadni a már elvett életet. Sorsokat éa utakat fordít egyetlen pillantással. Olyan erős és hűséges hite lett ott a Madárházban, ami minden halálfélelmét elvette. Meg fog halni ha eljön az ideje, és amíg szükség van rá életben marad. Akármi is lesz a feladata, szeretettel és teljes magával áll elébe.

Az autóban, mikor Asa felolvasta McCullen rituáléját megvilágosodott előtte a saját szerepe. Neki kell középre állni. Ő az egyetlen akinek nem fogják hasznát venni odaát. Ő az egyetlen aki nem tud varázsolni. Ő az egyetlen aki mindent elveszített rajtuk kívül és ő azzal a kulturális háttérrel nőtt fel, hogy a közösség érdeke messze előrevalóbb, mint az egyéné. Hogy időnként fel kell áldozni dolgokat, mert máshogy nem lehet túlélni. Nem mint Asa aki a eldönti, hogy most vagy nem, hanem sorsszerűen, mint aki annak a báránynak született, akit feláldoznak. Egy pillanatra bizonytalanodott csak el Lucy miatt. Lucy ismerte őt, jobban mint bárki és jobban is szerette mint bárki a világon. Feláldozta volna magát érte. Berger emlékezett arra az időre amikor sajnos volt alkalma megtapasztalni, hogy a lány mennyire elemien hozzá tartozik. Bár ő is ugyanígy tett volna fordított helyzetben, mégis kettejük közül Lucyt érezte erősebbnek. Vészhelyzetek előfordultak, de ők bizonyítottak már hűséget és eltökéltséget egymásnak.

Hallgatta őket ahogy beszélgetnek a hangár futurisztikus gépei között állva a rituálé gyakorlati megvalósításáról. Bluemo’ és Rita szépen kiépítette a mentális kapcsolatot köztük. Bergernek minden kitisztult. Érezte őket, ismerte őket. Nagyon, megrendítően mélyen szerette őket. Lucy megfogta a kezét.
– Én leszek az.-  mondta a lánynak. - Tudod ugye?
Lucy szeme tágra meredt. Félelem és féltés aztán pánik. A pánik ott maradt, ahogy a keze is a kezében. Berger megcsókolta és elengedte a kezét. Belépett a körbe és szembeállt Asával.
– Én akarom legjobban. Én állok középre. – nyugodt hangon mondta ki a szavakat, olyan belső békével, mint a halálraítéltek.
Asa nem hitt a fülének. Lucy szemei szikrákat szórtak. Berger érezte a hogy gyilkos indulatok szabadulnak fel a lányból, és el is indulna, ha nem lenne olyan végtelenül kontrolált. Ütné verné őt és árulással vádolná és követelné, hogy maradjon vele. Erőszakosan és sikító kétségbeeséssel, mint egy kislány. De Lucy állt csak. Nem visított, nem kiabált, meg sem moccant. A többiek is dermedten várták ki mondja ki a jóváhagyást. Bluemo’ nem volt képes erre.
–Ha valóban így akarod. Nem vágok mélyet. – mondta Asa és komolyan is gondolta egy pillanatig.
Úgy nem lesz semmi értelme. hallotta Lucy érzelmektől mentes fagyos gondolatait. - Vágd meg, mintha magadat vágnád.
Asa azonnal lökte is vissza a gondolatot, azzal, hogy neki magának kellene középre állni. Ő nött fel abban, hogy a varázslatok árát emelt fővel kell vállalni. Az ő családi tradiciója az ilyen önfeláldozás. Berger nem szólt, csak megmutatta a gyerekkori magát ahogy kívánságot súg a Siratófalba, ahogy már gimnazistaként is időnként, egy egy rosszabb nap éjszakáján superman jelmezben ücsörög a tetőn és várja és reméli, hogy olyan képességei nőnek, mint a barátainak. Egyetemistaként már segélyszervezetet hoztak létre, és amint teljesjogú tagja apja cégének azonnal komoly erőforrásokkal segíti Bleumo’ környezetvédelmi cégét.
– Semmi mással nem tudok a sikerhez hozzájárulni, csak ezzel. Ott semmi hasznomat nem fogjátok venni. Így legalább fontos, és nem valaki olyan esik ki akire odaát esetleg nagy szükség lesz.

Kicsit még viaskodtak, de mivel hajthatatlan volt, hát beadták a derekukat. Bluemo’ esett csak kétségbe, belül, a szíve, mintha kivágták volna. Harminc év rutinja elkendőzte a többiek előtt mennyire mélyen megrázza a gondolat, hogy feláldozza Bergert, de neki, neki megmutatta. ott álltak, Berger háttal Bluemo’-nak, de tele a feje annak érzelmeivel.
Nem hagyhatsz itt, nem teheted ezt!
Melyikünk lenne jobb nálam? Kit látnál itt szívesebben a kör közepén?
Jerome remegő kézzel bizonytalanul érintette meg a vállát.
Biztosan? Egészen tutira biztosan ezt akarod? Állok én inkább, engem úgyis összerak Asa ha sejtjeimre esek is szét… Megöleleték egymást, ahogy Bluemo’-val is. Lucy nem moccant, így Berger kénytelen volt viszonzás nélkül megölelni. Szüksége volt rá, hogy még egyszer megérintse, akár így is. Visszaállt és biccentett Asának. Jerome a lábukhoz terítette a két vödör vizet, a többiek pedig belekezdtek a kántálásba. Ahogy elkezdődtek a versszakok Zion nyitotta is a hatalmas blendét. Berger felnézett a kibukkanó csillagokra és átadta magáta  többiek mágiájának.
Ha nem én akarom legjobban, úgysem sikerül létrehozni.  

Kinyújtotta a karjait maga elé. Asa gyors és mély vágást ejtett rajtuk a megfelelő sornál. A villám, mely alulról nyársalta fel a testét olyan durva volt és olyan erőszakos, hogy úgy érezte égő alagút a teste az űr feléA fájdalom kibírhatatlannak tűnt. sikítani akart, de nem volt mivel, vergődni, de nem volt már teste a vergődéshez. Kinyúlt az ég felé, át a blendén ki a csillagok tűzdelte feketeségbe. A fájdalom nem múlt, csak ő lett más valahogy. A fájdalom egy volt a viselt ruhái közül. A teste a gondolatai az emlékei és a fájdalma elhagyható csecsebecsék voltak csupán. Ott állt alig egy perc múlva világok határán. Egyszerre a földön és egyszerre a Holdon.
Az idő megállt, és ő befogadta a barátait. Lépcső lett nekik, létra és országút. Kapu és csatorna, híd és átjáró a két világ között. Érezte a tudatukat és érezte a fájdalmukat,a  féltésüket, a felé kinyúló emlékeket és bíztatásokat. Megannyi gyöngyöt, kis csecsebecsét.
Beteljesedett ami ő volt. kapcsolat, kapu, világok között. Az alvók és felébredettek között, a barát és párválasztásával kultúrák között,  Föld és Hold között, emberek és a mítikus lények között.