4-es hangár - Bluemo'

Gaiával való találkozás óta nem aludt. Először, mert annyira felzaklatta az az éjszaka, később meg félt elaludni. Aztán kint voltak a teraszon, és annyira jó volt együtt, annyira természetes és családias és meghitt, hogy azért nem aludt. Ki tudja mi vár rájuk? Nem aludhat át egy ilyen délelőttöt. Később a gyász állt az alvás útjába. Könnyű lett volna alvásba menekülni a mellkasára nehezedő betontömbök elől, de ő inkább az öccsét támogatta. Annak sokkal több értelme volt, mint aludni. Végül útra keltek a bázis felé, és kénytelen volt vezetni, mert máshogy nem fértek az autóba. Rutinos ébren maradó volt. 50 órát már többször végigcsinált problémamegoldva. Ez most kezdte megérezni, pedig csak a 35. órában járt.
Zion várta őket, ahogy megígérte. Átvitte őket a zsilipen, a valószerűtlenül közeli és megközelíthetetlenül távoli űrbázisra. Bluemo’ próbálta felfogni, hogy is van ez a közeli szellemvilág és a távoli űr azonossága. De most sem ment könnyebben, mint eddig.
A kocsiban már futottak pár kört a McCullen féle rituálé körül, de sehogy sem tudtak másra jutni, mint hogy egyikőjüknek, vagy legalábbis valakinek aki nagyon akarja fel kell áldoznia magát. Azzal a friss, sokfele irányuló gyásszal a szívükben ez valahogy hihető is volt. Az élet olyan illékonynak látszott, mint egy szappanbuborék. Beállni a körbe és életét adni a küldetésük sikerérét nem tűnt olyan irreálisnak, mint ahogy pár hete tűnt volna. Fejben végigjátszotta melyikük lehet az. De mindenkinél elakadt valamin, ami lehetetlenné teszi, hogy ez megtörténjen. Rita nélkül nem tudják létrehozni a varázslatot magát, a kapunyitást, mert egyedül ő ért az ilyen sámán-utas utazáshoz. Ha nem is nagyon, de mindőjüknél jobban. Asa vérrokona vágta ketté Gaiat, valószínűleg övé lehet a tett, ami újra összeforrasztja, ráadásul Asa rutinos gyógyító volt. Lucy és Berger nem engedné a másikat, és Berger intrikus képességére, széleskörű irodalmi és etikett ismerete is nagyon jól fog még jönni odaát. Lucy olyan erőknek parancsol, ami a Földön elektromos és kinetikus energiák formájában létezik. Odaát lehet hogy komplett viharokat tudna idézni. Nagyon fontos lehet ha erőt kell demonstrálni vagy védekezni, esetleg támadni. Jerome az ő személyes testőre, nem hagyhatja, hogy a bátyja nélküle szálljon Holdra. Még baja esik. Elmosolyodott erre a gondolatra. De az sokkal inkább igaz volt, hogy Jerome rengeteg tapasztalattal bírt élő és holt anyagokról, azok átalakításáról. Olyan tudás volt ez, amit a tapasztalat tett felbecsülhetetlen értékűvé. Ő maga is állhatott volna, de saját magával kapcsolatban is voltak további tervei, a létezésének magyarázatát várta a Holdtól, többek között, és nem gondolta, hogy ennek kapujában haljon meg. De ha ő sem, akkor ki?

Egy órával később három szeparált kommunikációt folytatott, miközben az égigérő paszulyt mászták. Egy kapcsolata volt Ritával, és rajta keresztül a többiekkel, egy Lucyvel, aki tombolt és sikitozott és fenyegetőzött a fejében. Egy csatornán pedig Bergerrel tartott kapcsolatot, és szabad folyást engedett érzelmeinek felé, és időnként Lucy őrületét is kiközvetítte neki.
Berger messze volt. Tudatának jelenléte mint egy figyelő isteni szem, mint valami rajtuk kívül álló, de jóindulatú nagy testvér. Nem válaszolt és nem kérdezett tőlük semmit, és semmilyen reakciót nem adott Lucyre vagy Bluemo’-ra. Ez olyan jeges fájdalom volt neki, amire nem volt felkészülve. Berger áldozata mint egy végső csapás érkezett meg, amúgy is felkavart, háborgó lelkére. Nem tudott mit kezdeni azzal az űrrel, amit Berger hagyott maga után. Nem mert közelébe menni ezeknek az érzéseknek, mert tudta, hogy egy hajszál választja csak el attól az őrülettől amibe Lucy hagyta magát beleesni. Berger még élt, és amíg él vissza is térhet közéjük. Nem lesz ugyanaz. Soha többé nem lesz ugyanaz. De melyikükön nem csonkít, épít vagy alakít akkorát ez a feladat, ami után magukra sem fognak ismerni?

Berger testéből kapu lett a két világ között. Híd vagy átjáró ugyan, de nem volt a kapuk között, csak egy égbe nyúló növény erős húsos levelei. Amik mint létra fokai, úgy adtak módot a feljebb jutásra. Fárasztó, és nehéz volt az utazás. Hogy milyen veszélyek leselkedtek odakintről, nem derült ki. De Bluemo’ látta a növény körül sziklaszilárdan álló védőburát. Békésnek tűnt az űr ebben a védelemben. Látóterüket sokáig betöltötte az egyre távolodó Föld otthonos foltja. Ahhoz hasonló nézet volt ez, ami az irodája és a lakása falát is díszítette. A Föld a Holdról nézve. Bluemo’ beleborzongott. Mostantól ha az éger néz, vagy ha csak megpillant egy égitestet Berger fog eszébe jutni…
–Ó dehogy – gyűltek könnyek ismét a szemébe – mi lesz elég erős, hogy elvonja a gondolataimat tőled?