Asa nem táplált ezek után minimális illúziókat sem, arról, hogy szeretettel fogadják e őket, vagy sem. Ha Bluemo’ sárkánysága valóban holdi eredetű, - de akkor is ha nem – ő itt egy gyilkos fenevad, egy kegyetlen nagyúr akitől minden élő reszket, valami esszenciális gonosz. Mint egy fekete sárkány a földi mesékben. A batárjukat lelassítatták és úgy nézelődtek ki, sétakocsikázó tempóban. A járókelők, akik közül egy sem volt ember néha sikoltva lapultak a falhoz.. Mások csak gyűlölködő pillantással figyelték elvonulásuk. Voltak, akik összesúgtak, mások fejcsóválva rájuk sem néztek többet.
–Nem lesz ez így jó. Nem beszélhetsz tőmondatokban. Kellene valaki akitől megtanulod hamar a nyelvtant. Talán még szókincset is ki tudunk lesni a fejéből.- Rita mindenkit végigmért, aki mellett a kocsijuk elhaladt. Igyekezett felmérni a ruházata és tekintete alapján, hogy ki milyen lehet. Megfelel e egy ilyen feladatra.
–Ott! Az az elf jó lesz!- örvendezett Asa. Szerintem mindenképpen piperkőcöt kell választanunk, hiszen udvari etikettre is szükségünk lesz, szókincsre, politikai helyzetismeretre. Szerencsétlen. Nem irigylem… - Összenéztek Ritával és Jerome máris kiáltott a kocsisnak, hogy álljon meg. A két nő kiszállt és magabiztosan, mosolyogva és nevetgélve odalibbentek a beszélgető csoporthoz. Azokban jól láthatóan meghűlt a vér. A legbátrabbnak tűnő, magas, vékony, zavarba ejtően elegáns tündét invitálták me a kocsiba. Az szabadkozott valamit, de amikor Asa belekarolt már nem volt esélye. Úgy vonult velük, mint egy vértanú.
Bent a kocsiban aztán Bleumo’ óvatosan és villámgyorsan rácsatlakozott az elméjére. Újabb órányi kocsikázás után már teljesebb képük volt, és sokkal rosszabb lelkiismeretük. Vendégüknek 8 tagú több, mint 100 hangból álló neve volt. Minden tudása és ismerete ilyen kacifántos módon élt a fejében. Bár a varázslat igen jól sikerült, látszott rajta, hogy mélységesen sérti az eljárás.
Az elméjébe lépve az igen összetett gondolatiság mellett egy zavarbaejtő látvány akasztotta meg a műveletet. Vendégük egyszerre látta a fizikai formájukat és a szövedéküket. Bluemo’-t azomban a földi képpel ellenkezően most sokkal inkább sárkánynak, mint embernek látták. Nem csoda ha mindenki halálra rémül tőle. Olyan volt mint aki a két faj minden erejét és potenciálját egyesíti magában. nagyon Bluemo’ volt, az ember, akit szerettek, és ugyanilyen erővel volt Sárkány is, egy fenséges és bántóan domináns lény. Az idő sürgette őket így gyorsan kellett megszokniuk ezt a plusz érzékszervet. Hamarosan kiderült a fickó gondolataiból és emlékeiből, hogy a mítikus lények zöme így lát. nem volt már kérdés, hogy hogyan látszódhatott mindenki számára azonnal a Bluemo’-ban rejtőző sárkány forma.
A fickó mártírként gondolta magára, amit nagyon nehezen hagytak figyelmen kívül.
Ez borzalmas… – nyögte Asa egy idő után. - Úgy tűnik, hogy ez, hogy beinvitáltuk a kocsinkba maga a halálos ítélet, hiszen ha épen szál ki biztosan együttműködött veled tehát a többiek kiközösítik vagy megölik. De ha holtan, akkor is valószínűleg kiszedted, vagy szedtük belőle azt amit meg akartunk tudni. Sosem mosakodhat ki teljesen a gyanúból, hogy kollaboráns, még akkor sem, ha utóbb kiderül, hogy szelíd vagy mint egy katica. Morálisan az övéi szemében elbukott. Nem tehetjük meg vele, hogy megköszönjük, hogy velünk töltötte ezt az órát, és kitesszük a következő sarkon.
Szelíd vagyok, mint egy katica? Bluemo’ felpillantott Asára. Szemében ott lapult valahol a céltudatosság és a kötelességtudat mögött a kétségbeesés és az őrület. Küzdök a fenevad ellen, míg te azt mondod fogadjam el. Látva a reakciójukat, még ha nem nekem is szól, de az aminek szól kísértetiesen hasonlít rám.Tudja valamelyikőnk, mi az, amit elfogadok, ha elfogadom a sárkány formám?
Én hiszek benned…hogy jó vagy, Mathieu Bleumont.
Bleumo’ elkapta a tekintetét Asáról és ismét teljes figyelmét a vendégüknek szentelte.
Amit megtudtak nem volt valami szívderítő. Bluemo’-t mindenki a Lávaföldek urának egyik fiával azonosította, aki ugyan évtizedekkel ezelőtt eltünt, és mostanáig azt is hitték róla, hogy orgyilkos áldozatául esett. Valójában sosem találták sem fizikai sem mágikus nyomát a gyilkosságnak.
A Holdpártiak már akkor sem mennének vissza, ha valaki jönne és szabaddá tenné az utat. Azt vallották, hogy túl régóta vannak már a Holdon, ahhoz, hogy jószívvel itthagyják. E párt szélsőségesei egyenesen háborúra készültek 700 éve a Föld ellen. Haraggal és sértettséggel gondoltak a Földre, és folyamatosan fentartottak jelentősszámú sereget arra az eshetőségre, ha kinyílna a kapu újra, ők elboríthassák pusztulással az elveszett óhazát. ha az övék nem lehet, ne legyen senkié. Ennek a radikális szárnynak volt feje a Lávaföldek ura, Bluemo’ állítólagos apja. A pártok és királyságok felett álló egyszemélyes hatalom, a Helytartóé, aki mint a mérleg nyelve, ő maga az egyensúly. Annyira kevés a hely a falakon belül a mágikus királyságban, hogy háborúzni gyakorlatilag képtelenség. A Helytertó a biztosíték arra, hogy minden konfliktus megoldható tárgyalásos úton, és a Helytertó az akinek a végső mágikus megzabolázó eszközök a rendelkezésére állnak.
Mi lenne ha összevernénk, hogy alig élje túl. Meg tudjuk úgy csinálni, hogy ne fájjon neki még akár órákig sem. Addigra meg a saját gyógyítóik majd rendbehozzák. és akkor megmarad valami a renoméjából is, és nekünk sem kell annyira rosszul éreznünk magunkat.
Bluemo’ sóhajtott és elkezdett fennhangon beszélni a riadt tündér-nemeshez:
–Tudom, mit gondolsz rólam, és tudom mit érzel. Ezért most erősen össze fogunk törni. De ne félj, csak a tested, és azt is úgy, hogy még sokáig ne érezd a fájdalmat ami ezzel jár. de mivel beléd látok, és tudom, hogy amint módod van öngyilkos leszel, ezért megkötlek egy ígérettel.
Vendégük arca megnyúlt és kétségbeesetten pislogott körbe. érezték, hogy fontolgat valami támadó varázslatot, de végül nem merte hergelni Bluemo’-t. Tágra meredt szemmel figyelte Bluemo’ szájának mozgását. Sosem nézett a szemébe.
–Most fizikai sérüléseket fogunk neked okozni, aztán kilökünk a batárból, te pedig életben maradsz még egy hétig. Bármi áron. Ha utána is dicstelennek tartod a találkozást velem szabadon rendelkezhetsz az életeddel. Addig azonban én rendelkezem vele, és megkövetelem, hogy élj.
Miközben beszélt a hangja egyre mélyült, és egyre reszelősebb és ellentmondást nem tűrőbb lett. Lassú és fenyegető volt. Olyan, amilyennek a barátai még sosem hallották. Még akkor sem, amikor a legdühösebben utasított rendre egy ellene áskálódót.
Asa most érezte először, hogy lehet igazság abban amit Bluemo’ mond. Valóban volt benne valami felsőbbrendű tudatú, valami fanatikus, akinek annyira azért nem nehéz életeket áldoznia, ha a végcél megköveteli. Valóban, ha végignézte a franciáról tudott minden tudását, meg kellett állapítsa, hogy cégvezetésében a jezsuitáktól ismert jelmondat uralkodott. A cél szentesíti az eszközt. Asa reménykedett benne, hogy ha esetleg ő lenne az aki ilyen rémülettel él a köztudatban, a földön akkor sem ragadtatta magát el, és nem tett vagy adott utasítást gyilkosságra.
Bluemo’ beszéd közben és annak segítségével bonyolult mágiát szőtt a rémült figura elméje köré. Aztán Jerome bevitt pár nagyon hatékony ütést és felsimított horzsolásokat és zúzódásokat az elfre. Az csak nézte Bluemo’ száját és meg sem rezzent a testét érő amortizációra. Végül Jerome nagy levegőt vett és kihajította a kocsiból.
A csend ami közéjük telepedett egészen a palotáig kitartott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése