A Komornyikkal folytatott beszélgetés annyi emléket szabadított fel, hogy akár el is hihette, hogy amit a furcsa szerzet állít az igaz. De valahogy, ahogy ez az egész világ valószerűtlen volt, úgy ezek az állítások is. Ezzel párhuzamosan tudta és érezte, hogy lehet abban igazság, de nem tudta szétválasztani azokat az elemeket amik biztosan igazak. Ahogy ő be tud írni mások emlékei közé valótlanokat, úgy az övébe is simán beégethettek bármit. nincs biztos módszer ennek kiderítésére. Végtelen fáradt volt, elcsigázott és elgyötört. Remélte, hogy már csak pár óra van hátra és mehet vissza a kapuhoz és foglalkozhat Bergerrel, mert az itteniek majd elintézik az átköltözésüket, kapu megerősítést stb. Neki nem kell már tevőleg részt vennie ebben. Ahogy ott ült és a szoborrá merevedett Ritát nézte, már el tudta volna mondani neki, hogy mi baja vele. Hogy mennyire szüksége van a támogatására, arra hogy úgy érezze akkor is mögötte áll, ha mindenki ellen fordul, hogy akkor is érti őt ha ő kénytelen eljátszani valami egészen bizarr szerepet. Most hogy biztos lett benne, hogy Rita nem érezte, hogy ő csak megfelel az elvárásoknak, annak érdekében, hogy a lehető legkönnyebben jusson a Helytartó elé teljesen elkeserítette. Mennyi idő, mennyi túlélt veszély és áldozat kell, ennek a lánynak, hogy higgyen neki, hogy bízzon benne, hogy elfogadja őt. Abban a hosszúra nyúlt pillanatban megértette, hogy akármit is tesz, akármi is történt köztük, és akármennyivel tartoznak is egymásnak, Rita mindig a sárkányt fogja látni, ha ránéz, mert nem akarja az embert látni. Rá kellett ébrednie, hogy sosem fogja elfogadni.
Szolgálók jöttek és ruhákat hoztak, hogy a hölgyek amennyire lehetet, kicsinosítsák magukat a meghallgatásra. Jerome ledőlt kicsit aludni. Újabb óra múltán a Komornyik visszatért, és bejelentette, hogy hamarosan indulhatnak a meghallgatásra. Őfelsége a Helytartó összehívta a királyságok képviselőit, hogy minden nép első kézből értesüljön a földi követek szándékairól. Hozott egy páncélt és hozott egy palástot. A páncélt odadobta Jerome-nak. A palástot letette egy kis asztalra Bluemo’ közelében. Az óriás egy biccentéssel jelezte, hogy értette. A Komornyik távozott. Asa csacsogott, hogy oldja a feszültséget, Rita fal fehéren minden érdeklődés nélkül üres tekintettel hagyta, hogy Asa matasson a haján. Jerome felkelt és felpróbálta a páncélt, aztán kiterítette a köpenyt és azt is átvizsgálta alaposan. Nincs e megmérgezve vagy bármi más módon ártó mágiával átitatva. Nagyon régi köpenynek tűnt. Olyan volt mint valami vékony gumi. Fekete volt, selyem vékonyságú, de nagyon rugalmas. Jerome felpróbálta, de az idétlenül tapadt a hátához és a lábához. Sehogy sem volt kényelmes benne a járás.
A Komornyik visszatért és jelezte nekik, hogy indulhatnak. Amikor Bluemo’ elhaladt előtte a Komornyik meglepve kérdezett rá a köpenyre. Jerome ráterített a bátyja vállára majd rémülten ugrott hátra. A köpenyből méteres lángnyelvek gördültek elő, olyanformán terülve el a hatalmas férfi hátán és mögötte a földön, mintha egy rendes, nehéz anyagból szőtt palást lenne. Bluemo’ felszisszent és egy gyors mozdulattal dobta le magáról. A tűz azonnal kialudt. A Komornyik szenvtelen arcán csak magasra felszökkent egyik szemöldöke árulkodott a meglepetésén.
–Nagyuram, ez a köpeny tradicionálisan a sárkányok megjelenéséhez tartozik, ha audienciára jönnek. Meg kell birkózzon a viselésével, mert különben nem fogják komolyan venni.
–Hogyne. –motyogta Bluemo’ – de azt hiszem csak a színrelépésem előtti pillanatban öltöm magamra. Nem nézett a Komornyikra mikor kilépett az ajtón, kezében az összecsavart palásttal. Asa és Rita követte, végül Jerome zárta a sort.
A meghallgatás egy amfiteátrumra vagy görög színházra emlékeztető épületben volt. A „színpad” rész 30x30 lépés nagyságú volt. A nézőtér azonban meredeken emelkedett és 50-60 méter magasra felnyúlt. A porond köves volt, a kapu ami elválasztotta Bluemo’-t a tömegtől annyira eltakarta sötét alakját, hogy feltűnés nélkül meg tudta vizsgálni a tömegben helyet foglalók egy részét. Mindenféle fajú népek képviselői helyet foglaltak, szigorúan klikkekbe rendeződve. Elöl az apróbb termetű lények, hátul, fentebb a nagyok. nagy volt a nyüzsgés, és pár perc alatt minden helyre ült valaki. Nagy volt az izgatottság és a várakozás.
Akárki is voltál itt, az vagy akivé azóta váltál. Ember vagy, aki sárkányként élt le egy hosszú életet, de aztán emberként született újjá. Ne feled, hogy még Gaia is tett érted, hogy ma itt lehess. Légy hű magadhoz és az elveidhez.- Bármikor máskor Asa lelkesítő beszéde giccsesnek és feleslegesnek tűnt volna. Most azonban annyira kellett Bluemo’-nak a támogatásuk, mint még életében soha. Álljatok mögém, kérlek…
Amikor a kikiáltó kimondta a nevüket, Bluemo’ magára kanyarította a tüzes palástot és lezárva elméjének fájdalomközpontját, kilépett a királyok színe elé. A sárkány énjének apja is ott ült. De több tucat másik király és főnemes is. A Helytartó a háta mögött ült. Logikus módon, hiszen nem őt kell meggyőzze, hanem a tömegeket. Bluemo’ tett egy kört, megmutatva tekintélyes magát és lángoló köpenyét a tömegnek. Síri csend ereszkedett a katlanra. Ő pedig megállt három társa előtt, nekik háttal, szemben a tömeggel és beszélni kezdett. Palástja lángjai végigfeküdtek a köveken, és körbelengték embernek hatalmas, itt eltörpülő alakját. Egyre nagyobb szenvedéllyel szólt a királyokhoz, ahogy elmondta hogyan és miért vannak itt, és mit kérnek, és mit kínálnak nekik. Azt mondta annyira gyorsan kellett cselekdniük, hogy valójában nem az emberek megbízásából van itt. Igazán nem is tud senki arról, hogy eljöttek, ahogy arról sem tud ma már szinte senki, hogy ők, a mítikus lények, itt élnek egy zárványban 700 éve. De a Föld olyan hirtelen és olyan ütemben pusztul a mágia nélkül, hogy nem maradt más választása és ide jött, hogy visszahívja őket a Földre. Kitért saját veszteségeire és a barátai áldozatára, és nyomatékosan kéri, hogy segítsenek megtámogatni a még fennálló kaput, mert pár órán belül összeomolhat, és akkor végképp nem tudnak majd újat nyitni. Azt kérte tőlük, hogy ne várjanak sokat a döntéssel, mert minden perc számít.
A tömeg hallgatott.
Bluemo’ majd eszméletét vesztette az égési sérülésektől.
Aztán lassan a királyok egymásra kezdtek nézegetni. Követek és orgyilkosok váltottak apró jeleket. Mindenki a másiktól várta, hogy előbb lépjen. Ott lebegett felettük életük legnagyobb horderejű döntése. Csak a két nagy párt két hatalmas képviselője, Lávaföldek és Lanthallassa nem forgolódott. Ültek nyugodtan a katlan két oldalán, egymással szemben. Aztán a tünde király egy határozott és fenséges mozdulattal felállt. Még a szél is elhallgatott egy pillanatra.
–Elfogadjuk meghívásod Lávaföldi herceg, földi varázsló, Mathieu Bleumont.
A mondat végére az egész nézőtér felbolydult. kiabáltak tapsoltak és éljeneztek a követek. A királyok pedig egymás után álltak fel, jelezve együttműködésüket. A fekete király, Lávaföldek ura sem késlekedett sokáig. Bár az ő csatlakozása inkább volt fenyegető, mint örvendetes, Bluemo’ már nem bírt ezzel sem foglalkozni. Előrelépett és felemelte a kezét. A köpeny töretlen erővel égett a hátán. A csend mint egy búra borult ismét a tömegre.
–Köszönjük gyors döntéseteket. – többre nem futotta. Megfordult és kisietett a porondról. Amint kiért a látóterükből lerántotta a köpenyét és eszméletlenül terült el a padlón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése