Nincs már tétje köztünk ennek? Minek? Milyen tétje? Nem kellek neked.
Rita tépte, marta magát. Először percekre nem tért magához a sokktól. Majd nem tudott már mibe kapaszkodni. A kúltúrsokk és a visszautasítás minden lendületét elvette.
Miért mondta, hogy szeretné ha az oldalán állnék? Miért csókolt meg, miért mondta, hogy vonzódik hozzám, ha nem kellek neki mégsem?
Végig a meghallgatás alatt és végig a dombra vezető hosszú úton ezen pörgött a feje, és ebben mérgeződött a szíve. Végül mindent eldugott valahova nagyon mélyre. oda ahol a Berger mint kapu őrületbe kergető képeit is tartotta, és igyekezett tudomást sem venni a világról.
Majd ha kellek szóltok. A kapcsolatot fenntartom, de bármi többre képtelen vagyok…
Csak testben volt jelen az audiencián is. Képtelen volt befogadni azt a tömeget, azt a millióféle szemet és bőrt, szándékot és indulatot ami feléjük fordult. Bluemo’ lábait nézte, ahogy a tűz bele-belemar.
Haza akarok menni.
A dombon aztán volt ideje kisírni magát. Nézte ezt a bizarr helyszínt, ami élete legfájóbb jeleneteihez kötődött, és nem mert ránézni a férfire, aki az eszméletvesztés határára sodródott már, és aki csak egy sötét kupac a látótere peremén. Az az ölelés és az a csók járt a fejében,a múltidéző délelőtti házibuli a haldokló New York felett. Hosszan rázta a zokogás.
Mikor a kupac mellévonszolta magát ő rá sem nézett.
Ne gyere ide a támogatásomért. Összetörted a szívem, összetörted az életem.
A hívás elsöprő volt. Rita azt hitte értenek, igen jól értenek ők ketten Bluemo’-val a a telepátia mindenféle trükkös módjához is. De ez a gyengéd simogató hívás olyan kifinomultságot, annyi tapasztalatot sejtetett, hogyRita egészen megrémült tőle. Hátranézett és összetalálkozott a tekintete az Asa mellett álló hatalmas csillogó bíbor lénnyel.
Feltápászkodott és ott hagyta a reszkető férfit a fűben.
–Üdvözöllek Rita, földi varázslónő. Köszöntötte a sárkány, miközben Asa sietett el mellette szétbőgött arccal de mosolyogva.
–Üdvözöllek…
–Megtisztelő a figyelmed.
–Látom Asa megkönnyebbült a veled való találkozástól. Jó híreket hoztál?
–Reményt hoztam neki. És kérdéseket neked.
–Kérlek… - és már húzta is elő a tarot kártyát a ruhája redőjéből. A sárkány felöl kíváncsiság és értetlenség csapta meg Ritát. – Hallgatlak.
–Mire vársz még, Rita, földi varázslónő?
–??? – Rita szemei elkerekedtek – Nem várok semmire. A sárkány hatalmas teste és hosszú erős farka segítségével gyakorlatilag körbeállta. Nem volt fenyegető, inkább mintha privát szférát igyekeznek kettejüknek alakítani.
–Nem tudják, ki vagy te, igaz? Nem mondtad meg nekik. Ha tudnák a Herceg azonnal levágott volna. Mondd miért állsz mellé? Mit keres egy magadfajta egy ilyen elemi gonosz mellett, mint szövetséges?
Rita megmerevedett. A sárkány immár a fejében folytatta mondanivalóját.
Ismerem én is a történeteket, amikor sakkban tartja a gonosz a jó bajnokát, és így nyer háborúkat. De látlak Rita, látom, hogy önként vagy vele. Nem kényszerít és a lábadnál dorombol. A tenyeredből eszik és szomjazza a pillantásod. Miért vagy vele? Miért segítetted erre a posztra?
A mondandója végére a sárkány hangja orkán volt a fejében. Felperzselte felszínes gondolatait. Nem akart neki ártani, de olyannyira marták ezek a kérdések, és annyira fontos volt neki, hogy azonnal megkapja a választ, hogy ilyen nyersen vetette elé. Rita érezte, hogy nem ellensége ez a forró és hatalmas lény. De csak egy hajszálon múlik ez. Bennt volt a fejében. Hívatlanul és éppen olyan pusztítón mint pár napja Bluemo’. Akkor az tanítás volt, és semmilyen valódi kárt nem okozott… és egy csodálatos csókban és ölelésben végződött. Rita gyomra újra összeszorult.
Nincs szüksége a segítségemre… már. Nem tudom ki ő valójában és nem tudom én magam ki vagyok. Akit a Földön megismerte az nem egy vérgőzös sárkány nagyúr, hanem egy elszánt Föld hívő, akinek a bolygó épsége és az emberi értékek fennmaradása elemi fontosságú. Érzem a szagát annak a lénynek, akire itt mindenki gondol, ha ránéz. De fogalmam sincs és meg is rémít, hogy nem tudom, melyik ő valójában.
Te Látó vagy, ha te nem tudod akkor ki tudhatja?
Nem kérdeztem rá sosem, hogy ki is ő.
A sárkány értetlenül nézett.
Miért nem élsz a hatalmaddal, Rita, földi varázslónő? Te vagy a Látó, én csak sokat éltem. Azt nagyon nehezen hiszem el, hogy Skihiir a Földön hirtelen jólelkű lett. A céljai mindig olyan magasra törőek voltak, hogy abba némi jócselekedet néha akár bele is fért. De annak, itt sokan tudják, mindig meg volt az ára. És a Lávaföldiek amúgy is drágán számolnak, a te barátod a valaha élt legdrágább jócselekedeteket intézte… Azt viszont tudom, hogy a Komornyiknáll biztosabb kezü kínzómester nincs a Holdon. Ha ő a szolgálatába állt, ha tényleg így van, az sem lehet véletlen. Ha maga Komornyik ítélte úgy, hogy Skihiir lesz a mi megmentőnk, és egyben a legfőbb méltóságunk is a továbbiekben, jó oka lehetett rá. Attól tartok csak, és bocsássd meg nekem, hogy kételkedem, hogy akár a Komornyik, akár te szabad akaratotokból állnátok egy ilyen Úr szolgálatába. A Komornyik világunk legelszántabb Föld hívője. Miért, hogyan alakulhatott a világ úgy, hogy Skihiirt emelje Helytertónak, vagy az összevont két világ közös urának?
A sárkány tombolt Rita fejében. Minden kétségbeesése és aggodalma átfolyt Ritához, aki érezte, felismerte, hogy a vörös sárkány tudatosan engedi át az érzéseit.
Nem ismerem minden földi tettét, de tudom amit tudok, és annak alapján nem gonosz. De láttam a szemét itt, hallottam a hangját, látom az indulatának és magabiztosságának forrását az itteni emlékeibe. Nem tudom ki, ő. Talán ha tudnám én ki vagyok, könnyebben helyezném el őt is. Magamhoz képest.
A sárkány fújtatott majd komolyan Ritába mélyedt, hogy nehogy elkalandozzon annak figyelme róla.
A Komornyiknak is hinnék, és neked is, ha nem a Herceg mellett állnátok. Nem segíthetek Látó, bocsáss meg. De mivel ismerem a természet törvényeit, azt kérem, legyél az, aki te vagy. Lezárt szemmel állsz előttem, pedig Látó vagy. Nem tudom, hogy mitől alakulhatott így a sorsod, hogy pont ez a mélyfekete lény kelljen, hogy felnyisd a szemed. De ha már így alakult, én itt leszek, hogy ha kell, megvédjelek a haragjától, ha felébredve ellene fordulnál.
Rita száján olyan természetességgel csúszott ki a tény, ami napok óta őrölte de kimondani eddig még magának sem merte.
Szeretem őt.
A sárkány kilépett Rita elméjéből és most rajta volt a megdöbbenés sora. Megnyitotta Rita előtt a testéből alakított kört és lassan kiterjesztette szárnyait.
–Ez az egyetlen mágia, ami folyók irányát tartósan képes megfordítani. Azért fogok könyörögni Gaiahoz, hogy a Herceg viszonozza érzéseidet. Ez az egyetlen esélyünk.
Széttárt szárnyakkal hajolt földig Rita előtt.
–Köszönöm Rita, földi varázslónő. Reményt hoztam ajándékba,hálám jeléül, hogy megtettétek ami megtehető, és most ajándékba kapott reménnyel távozom.
Lassan ballagott vissza a dombra. Odaült a már eszméletlen Bluemo’ mellé. Óvatosan ért hozzá, éppen csak az ujja hegyével mert reszketeg vonalat húzni az óriás vállára. A kapcsolati háló már rég nem élt. Akkor foszlott semmivé, mikor a sárkány belépett Asa fejébe. Finoman cirógatta a hátát, és remélni merte csak, hogy alszik, nem pedig ájult mellette az egyre szürkébb bőrű férfi. Érezte, ahogy őt magát is ellenállhatatlanul szívja be az álom.
Csak fáradt vagy azért mondtad, ugye, csak a fáradtság miatt? Most kialszod magad és holnap reggel az leszel aki a Madárházban voltál, hatalmas, erős, stabil jóság, ugye? Kérlek… kérlek.
Úgy aludt el mellette, hogy észre sem vette. A Komornyik sátrakat hozatott. A szolgálók a lemenő nap vörös ragyogásában gyakorlott mozdulatokkal állították fel azokat. Az alvó páros fölé hangtalanul, szinte lopva került egy, melléjük hímzett párnák és takarók, kis asztalokon gyümölcs és italok. A Komornyik belesett az elkészült sátrakba. A Hercegénél megállt egy percre. Elnézte őket, majd aprót biccentett és elsietett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése