41. órája barangolt abban a városban. Ezt is csak azért tudta, mert kedden vette a VR sisakot, amikor a hülye jogvédők már beletetették kötelezőre az órát. Hamar megszokta, hogy átnézzen a látóterének szélén számoló kis sortól.
52. óra. Az nem olyan sok, gondolta. Kétszer volt WC-n és valamit evett is nemrég. Valahogy elfogyott egy kóla is. Nem lehet baj.
A város varázslatos volt. Kikapcsolta a rendőröket és a pénzét milliósra állította. Nyüzsögtek az izgalmas arcok, a dögös csajok, simán elköthette bárki kocsiját. Kaszinózott, bulizott, lődörgött és végre úgy élt, ahogy soha eddig. Egyszer le is lőtt valakit, hogy kipróbálja, de nem volt egy vérengző állat, így ez nem ismétlődött meg. Feladatokat teljesített inkább és így egyre több mindent tudott megcsinálni, amire egy normális halandó sosem lett volna képes. A VR sisak megadta neki azt a szabadságot, amiről mindig álmodott. Szuperhős akart lenni. Lehetőleg ebben a városban.
Az 57. órában felhőkarcolók és parkok váltották egymást, ahogy egy helikopterből lenézett. Nem múlt a nap. Délelőtt volt mindig. Befűzött egy csajt és nyomtak egy fergeteges menetet. Nem volt kiváncsi, hogy hogy nézhet ki így, a szobája valóságában, fején a sisakkal. Mindek is, hiszen ez éppoly valóságos.
59. óra. Olyan fáradt volt, mint még soha. hevert a nő mellett valami hotelszobában. Cigizni próbált, de még levegőt venni is nehezére esett.
Megkezdődött a 60. óra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése