2009. március 9., hétfő

Sofia Seldon

A vészhívások egyszerre jönnek, ahogy szülni, vagy születni is hordákban járnak az emberek. Egymástól függetlenül, mégis egyszerre. Sofia tudta ezt, és ahogy az első hisztérikus hívás befutott hozzá, a 911-re, elő is kapta a rezzenéstelen hidegvérét, és próbálta egyszerre lecsillapítani a telefonálót és hívni a megfelelő segítséget.
Most azonban nem nagyon tudott mit kezdeni. Olyan dolgokhoz kértek segítséget, amik vagy nem léteznek, vagy nagyon valószerűtlenek. Hívta a mentőket, tűzoltókat, mikor mire volt szükség, de cseppet sem volt meggyőződve arról, hogy bármit tudnak segíteni. A vonalak égtek, a kollegái egymás után dőltek ki.
Végül elment az áram és megsüketültek a telefonok. Ott ültek a sötétben és vártak. Neki pedig csorogtak a könnyei a kétségbeeséstől, ahogy belegondolt, hogy ő a megnémult segélyhívó másik végén kit hívjon?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése