Lucy-t figyelte a szeme sarkából, miközben körbe-körbe járta az autót. Kicsit megállt elöl, megnézte a kereket, aztán kicsit a másik oldalon, elszívott egy cigit, aztán megint vissza. De fél szemmel Lucy-t figyelte végig. És meg is történt, amitől félt. Lucy egyik pillanatról a másikra rosszul lett. Elfehéredett és mire Berger bepattant a kocsiba már el is ájult.
Berger kikapta az ülésről és berakta hátra a raktérbe, majd utána mászott. Magukra csukta az ajtót, és elkezdte élesztgetni a lányt. Aztán vad ötlete támadt: ha ez a csávó a kontakt a gyár és a programozók között, és ilyen erős varázslatokra képes, hogy szétvágja a köztük lévő mentális hídat vagy eldugjon egy high-tech kéglit egy kollégium alá – ráadásul paradox módon – akkor valószínűleg a saját helyét, lakását, birodalmát is ilyen cuccokból építi, vagy építteti fel. Mivel ez a tehetség személyhez kötött, és éppúgy egyedi, mint az ujjlenyomat, a raktérben lévő vadiúj sisak és a hülyegyerek kéglije kapcsolatban kell legyenek, ha máshogy nem is, de a készítőjük által biztosan. Remélhetőleg nem egy hordányi felébredett pogramozó gyártja napszámban ezeket a kütyüket, csak pár indiai számítástechnikus másolgatja a kódot, amit maga sem ért.
Be fog lépni a sisak kínálta játékba, Lucy pedig valahogy összehozza a játék valóságát Bluemo’-ék valóságával. Nincs jobb ötlete. Ha ez nem működik, akkor semmi. Berger nagy stratéga volt az ingatlanpiacon, és bátor kamikaze a paintball pályán, de ez egészen új terület, amiről csak elméleti ismeretei voltak.
Dühös volt és kétségbeesett. Nem szoktak így, felébredettként senkivel összeütközni, harcolni, de még csak erőfitoktatni sem. Nincs ilyesmiben rutinjuk. Hétköznapi vállalatvezetőként ő és Bluemo’ igen, de így?!
Berger megvárta, míg a lány összeszedi magát. Elmondta a tervét, és meg sem várva mit szól Lucy, felhúzta a kesztyűket és felvette a sisakot. Ez a modell sokkal jobban hasonlított egy krómozott búvárszemüvegre, mint bármilyen sisakra.
A tér kialakult körülötte, és amint kialakult azonnal megjelentek a betáplált játék szörnyei. Berger meglepődött ugyan de reakcióideje így is jobb volt, mint a szörnyeké. Lőtt és futott végig a folyosókon és újra lőtt. Szörnyek haltak jobbra-balra. Egészen belefeletkezett, mikor egyszercsak egy oda nem illő nagyon menő, irodai recepción találta magát, berontva az egyik ajtón. Feszült, de ismerős hangokat hallott. Tehát Lucy ismét nagyot alkotott. Feltépte az ajtót. Szemben az íróasztal mögött a a fiatal srác teljesen megrémült. Mintha erre reagáltak volna a falba épített lövegek, azonnal tüzelni kezdtek. Berger és a játék valósága miatt felturbózott érzékeire hagyatkozva azonnal lőtt is.
Teljes siker: a csávó fekszik.
Mindenki fedezékbe vetődött, kivéve Bluemo’t.
Åsa a pult mögé ugrott, Jerome lerántotta magával Ritát, a csávó halott, Bluemo’ hanyatt a földön.
Berger nem bírt belépni a szobába. Mintha egy üvegfal választotta volna el őt a többiektől.
Azt gondolta, hogy sikerült, és a barátja csak azért fekszik ott úgy, kinyúlva, mert kiütötték az elméjét, csak hogy szétválasszák a csoportot, hogy így legyenek sebezhetőek …
… de érezni egészen mást érzett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése