Andrew Rolf

Reggeli közben arról kérdezte a feleségét, hova ment a fiúk, hiszen már második reggel nem látta. Az asszony megrémült, hiszen ő sem látta a gyereket kétnapja. Kiejtette a kezéből a piritóst és felrohant a kamasz szobájába.

Órákkal később az ügyeleten, ahol a VR sisak túlhajszoltjainak fenntartott kórteremben ücsörgött a végkimerülés szélén billegő, gépekre kötött fia mellett, eszébe jutott egy régi ügye. Fekete férfi mentett meg banki alkalmazottat, aki több napra egy liftben rekedt. A megmentő a lift előtt ült és beszéltette a bent rekedt férfit. Igaz, hogy fogyott ezen a “hosszú hétvégén” közel 20 kilót, ami operáció nélkül fizikai képtelenség, de saját lábán mászott ki a liftből, és kúszott végig egy szerelőaknán a 19. emeleten. A másik férfit következetesen Hegynek hívta ez a szerencsétlen, és semmi épkézláb információval nem tudott szolgálni róla. Így megmaradt nekik a jegyzőkönyv és a biztonsági kamerák filmjei, amin jól látható a hatalmas afroamerikai férfi, amint hátát nekitámasztva a liftajtónak a 18. emeleten hosszú monológokat intéz a szerencsétlen irodistához, életről, halálról, rendről és káoszról. Elmebeteg, gondolta akkor Rolf. Egész biztosan ő rontotta el a liftet is. Arra ugyanis azonnal fény derült, hogy szándékos rongálásról volt szó. Arra viszont csak most gondolt, életében először komolyan, hogy az a férfi akkor, ott a liftajtóban valóban meg akarta, és meg is mentette a liftben rekedtet. Félelmetes volt kimondani, de a puszta akaratával, anélkül, hogy megmoccant volna. Négyórányi szövegelés után otthagyta a 18. emeletet azzal, hogy már közel a segítség. Két órával később a tűzoltók végülis lehozták a fickót, de az csak a Hegyről beszélt, ami betöltötte az elméjét és megmutatta neki a reményt. Egyetlen szóval sem mondta, hogy Istent látta volna a fejében. A Hegyről beszélt.
Rolf döntött. Otthagyta a gyereket az anyjával és bement az irodába. FBI ügynökként könnyedén hozzáfért lezárt és nyitva hagyott ügyekhez egyaránt. Feltúrta az ügy összes bizonyítékát, jegyzőkönyveket, helyszíni fotókat, ujjlenyomatokat, orvosi jelentéseket, hang és képfelvételeket. Egy technikussal kockáról kockára, mondatról mondatra végigvizsgálta az egész esetet, és akkor bevillant. Ez az ember előző nap volt a tévében, mint az Európai Unió különleges megbízottja, aki mivel nem tud elutazni Brüsszelbe, Washingtonban fordítja tehetségét és tudását az emberek mentésére, és a helyzet megoldására. A technikus félrenyelt a döbbenettől, Rolf pedig egyre elszántabb lett. Minden szálat és kapcsolatot megmozgatott, telefonált és e-maileket írt, chetelt és faxolt. 
Este 9-re összeállt a kép: 
Mathieu Bleumont aznap kutatási igazgatói állásinterjún volt a Grounber környezetvédelmi és biztonságtechnikai cégnél. Az interjú nem volt sikeres, mert Bleumont rákérdezett néhány igen kínos ügyletre, melyek komoly környezetkárosító hatással voltak. Igaz a cég megfizette az ezekért kirótt bírságot, és komoly erőforrásokat áldoz a mai napig is ezek helyrehozatalára. Bleumont mégis úgy kezdett az interjúba, hogy fel tudja számolni a cég ezen szárnyát, hatékonyan, eredményesen, hogy azt az erőforrást is globálisabb problémák megoldására fordítsák. A cégvezetés felháborodott, bár a francia javaslatai teljesen helyesek, előremutatók voltak, és olyan technológiákat jelentettek, amik úttörők a területen. Kis kiabálás után Bleumont távozott, de az épületet nem hagyta el. A biztonsági kamerák rögzítették, hogy végigjárja az emeleteket és bizonyos tisztázatlan rendeltetésű épületszárnyakba megy be. Se a biztonságiaknak, se az ott dolgozóknak nem szúrt szemet a különösen jólöltözött hatalmas alak, amint a biztonsági kamerán át is jól láthatóan ipari kémkedik.
Bleumont végül beszállt a liftbe, hogy elhagyja a főbejáraton az épületet. A 21. emeletnél azonban hirtelen megállította a liftet és gyorsan kiszállt. Egy darabig ült a lépcsőn, aztán lesétált. Vasárnap aztán visszatért, felgyalogolt a 24. emeletre, ott kezébe fogott és megrázogatott néhány lombikot és kémcsövet, de mivel nem vitt el semmit, és nem okozott semmiféle kárt, igazán nem vádolható semmivel. Lefele aztán meghallotta a liftbe szorult fickót, és valahogy fizikailag összekapta a szövegelésén keresztül.
Mathieu Beumont jelenlegi tartózkodási helye egy a Rittemberger ingatlanbirodalom tulajdonában álló divatos, felújított és lakóházzá alakított szerelőműhely New York Tribeca negyedében.

– Nagyon sokkal tartozom, – mondta a vonal másik végén egy rozoga férfihang Rolfnak – nem kell, hogy emlékeztess. Ha bármit tudok, szólok azonnal. 
– Nagyon fontos, Paul. A fiamról van szó … – köhhentett, hogy elnyomja a hangja elcsuklását.

Pár perc múlva érkezett is az üzenet, hogy vigyen egy páncélozott Volvo-t a Thomson Square Parkhoz, a svéd teázóhoz. Rolf remegett. Úgy döntött sofőrnek adja ki magát. Így talán hosszabb időre is a közelében maradhat. Ideálisnak tűnt ez a közeg: Zárt tér, bensőséges hangulat, nyugodtan elmondhatja a kérését, és ha az illető nemet mond, és nem jön, és gyógyítja meg a fiát, akkor sincs minden veszve.

Odaért. Felszólt a kapucsengőn a lakásba, hogy megérkezett. Női hang. Egy percen belül hat ember jött le, három nő és három férfi. Köztük a Hegy maga. Hatalmasabb volt, mint ahogy a kamerákon át tünt, és olyan aurája volt, mint egy sokat próbált győztes hadvezérnek. Rolf kinyitotta neki az ajtót. A mozdulat közben látta, hogy a kínai nő és a fehér férfi beszállnak egy piros furgonba. A másik két nő ide, hozzá fog beszállni, a Hegy ott tornyosult előtte és a tárcájával babrált, a másik férfi pedig egy gyors mozdulattal bepattant a vezetőülésbe. Rolfnak teste automatikusan befejezte az ajtónyitó mozdulatsort és döbbenettel vegyes tisztelettel felnézett az óriás szemébe. Mosoly bujkált azokban a szemekben, egy csibész kamasz huncutsága. Sehol nem látta a csodákat művelő világmegmentő ipari kém ökológust, sem a mágikus erővel gyógyító zavarodott őrültet, akit a monitorokon látott. 
Bleumont egy húszdollárost nyomott a kezébe és már ült is be a kocsiba. Közben a lehető legudvariasabban adta ki az utasítást Rolfnak.
– Hívjon egy taxit és menjen haza.