Útközben - Lucy

Végre elindultak. Az autóra várva aztán tisztázták, hogy mik a közös céljaik, és hogy fogalmuk sincs, hogy érjék el azokat.

Pár dolog biztosnak tünt, vagy legalábbi érdemes megemlíteni:
1. a Stalker zónákat (mostanra a fél város így hívta a katasztrófasúlytotta a területeket) valamire adott paradox vagy rontási reakció okozta.
2. A hivatalokban dolgozó felébredettek éppúgy nem tudnak szinte semmit az okokról, mint ők, itt a Madárházban.
3. Valószínűleg van összefüggés a V(é)R sisakok és a Stalkerzónák között.
4. Rita diákja, dacára fiatal korának, jó eséllyel az egyik programozója volt a sisaknak. Halála rontás következménye volt, és a barátja Tom Bovell lehetett a kapcsolattartó a megrendelő és közte.
5. Nincs meg az a személy, aki a sisakok piacradobását engedélyezte.

+1 Bluemo’ szkeptikus, cinikus és ideges. Ez rémületre ad okot.

Ennek fényében Lucy cseppet sem lepődött meg, hogy mindannyian együtt mentek el ennek a Tomgyereknek a vélt tartózkodási helyére. Jellemzően a bérautó sofőrje is ügynök volt, lassan ezeken már meg sem lepődött. Berger is vonzotta a magánnyomozókat és Bluemo’ is a szemüvegeseket. Ez az ügynök nagyon jól játszotta a bérsofőrt, és csak akkor döbbent meg látványosan mikor Bluemo’ a kezébe nyomott egy bankjegyet azzal, hogy hívjon taxit. Vicces volt a jelenet, kamaszos csínynek tünt. Lazított kicsit a szorongásukon.
Tom Balwinhoz indultak egy külvárosi kollégiumba. 18 körüli afroamerikai suhanc, aki a pocsék kínai leveleket irogatta, amikkel kénytelen volt bíbelődni tegnap. Lucy máris érezte a hangulatot. A menzaszagot, a csütörtök délutáni rendszeres pin-pong versenyeket Jones atyával. A kiszökdöséseket, cigiszagu emeleti wc-ket, a könyvtári csendes dugásokat. Külön világ ez, gondolta, és örült, hogy számára már vége ennek az időszaknak.
Amikor odaértek, persze fejben egyesülve, mindenki elindult befele. Bluemo’ viszont megkérte őt és Bergert, hogy maradjanak idekint, és tartsák szemmel a terepet. Bár a háromháznyira vidámkodó 50-es éveket idéző jampecok nem tüntek veszélyesnek, Lucy rossz előérzetén tovább rontott ez a kintmaradás.

A többiek bent, fejben még egy velük, de a jelek egyre riasztóbbak. A lift átváltozott körülöttük, és szakatt koleszliftből egyszercsak egy high-tech csupatükör lift lett. Egy darabig még velük tudott maradni, de ez a művelet gyakorlatilag minden figyelmét felemésztette, úgyhogy egyszercsak – akármennyire kapálózott – leszakadt a csapatról. Ott ült a kocsiban és potyogtak a könnyei. Rossz előérzete hányingerig nőtt, Berger pedig mint egy oroszlán járkált a kocsi körül.

Aztán elpattant valami, érezte, hogy kimegy a vér a kezeiből. Kékek lettek a körmei és vacogni kezdett. Berger beugrott mellé és az arcába kiálltott valamit, de azt már nem értette, hogy mit. Valószínűleg elájult, mert a következő kép amire emlékezett, hogy a raktérben áll. Azt a VR sisakot applikálta éppen Bergerre, amit Bluemo’ kapott előző éjjel az FBI-osoktól. Durva cucc, az biztos. Olyan sürgetést érzett, mint még soha. Kereste magában őket, hogy újra felvegye a kapcsolatot, de csak homályos körvonalakat és fülzúgást talált. 
Berger felkapta a tavaly nyáron ott feledett vizipisztolyt és üvöltözni kezdett. Ez volt a vége. Eddig bírta tartani magát. Most viszont Lucy elengedte a benne feszülő kétségbeesést, aggodalmat és szeretetet és odaképzelte Bergert a csapathoz, bárhol is legyenek.

Aztán Berger kicsit még lövöldözött, valakikre, valahol, aztán kinyúlt, mint akit lelőttek.

Mindennek vége – gondolta Lucy, és sikitozni kezdett, ott a zárt kisteherautó rakterében, a félelemtől.