Sofia Seldon

Megetette a macskát. Kinyitotta a kedvenc portáloldalát, de nem volt kedve a katasztrófához. Két nap telt el mire végre haza tudott menni. Pea hisztérikus volt már a magánytól. Végül halas macskakaja szagúan berregett az ölében, míg ő próbálta elvonni a figyelmét az elmúlt napok eseményeiről.
Négy barátja tűnt el, két további biztosan meghalt. Az anyja sem tért haza a boltból, Montanaban, és az öccsét is keresik még Londonban, de őt legalább látták élve a katasztrófa után. A neten gyűjtőoldalak jelentek meg a világon végbement katasztrófákról. Kapcsolatokat és okokat elemeznek. UFO-k, Kínaiak, Al kaida de még a delfinek is fel voltak sorolva, tényekkel alátámasztva, mint előidéző vagy okozó. Nevetségesnek találta. A képek vég nélkül peregtek benne, a hangok a segélyhívó telefonok másik végén. A kolléganője, akinek a gyermeke az óvodával együtt vált semmivé, a háztömb a 67. és a 22. utca sarkán, amiből egy üvegtömb lett, benne kis zárványokként az élőlények, virágok, macskák, termeszek és emberek úgy, abban a pillanatban, ahogy a pillanat érte őket.
Fel akart ébredni végre, ezért bevett egy csomó altatót, és összegömbölyödött a kanapén.