Peter nem volt nagy termetű, és még vézna is volt, meglehetősen. Szép szomorún tudott nézni, és opálosra itta a hangját. E kettő volt az ő nagy vonzereje. Ezekből lett milliomos. Rocksztár volt, de nem hülye. Látta mit művel az aszisztens-testőre, ahelyett hogy a sürgősségin mentene életeket. Ez volt az a kérdés, amit sosem mert feltenni neki: Miért lesz valaki fehérnemü modellé egy ígéretes színházi karrier előszobájában, majd miért alacsonyodik le egy szaros kis allergiás reakció miatt, hogy az ő asszisztense és egyben testőre, de sok esetben szimplán óvobácsija legyen. Peter maga is időnként szarul érezte magát emiatt. Szerencsére a hiúsága ilyenkor az ép esze elé állt, és boldogan merült el a birtoklás szépségében, hogy ez az ember napi 24 órában lesi az igényeit.
A fürdőszobaajtó mögül figyelte, a mozdulatot, a tartást, mindent. Jerome részeg volt. Matt részeg. Ahogy körbejárt a lakásban megcirógatta a növényeket. Azok pedig azonnal virágot bontottak. Peter döbbenten állt. Pisálásból tért vissza éppen. Hajnali fél három volt. Peter előtt felrémlettek a gyors kijózanodásai, egy hibásnak bizonyult AIDS tesztje és egy kutyagázolás, amit Jerome képzelődésnek állított be később, pedig Peter minden pillanatára emlékezett. Még így részegen is remegtek a térdei, ahogy a tudata peremén egyensúlyozó emlékek, szilárd egész rendszerré álltak össze. Ma este is hazahozatta magát Jerome-mal, de összeszólalkoztak a liftben. Jerome megsértődött, és míg Peter kigombolt ingben fel alá járkálva magyarázott valami klippről, pedig valójában egészen más terveket dédelgetett a gyönyörű testü aszisztensével. Ő ezalatt, betolt egy üveg skót wiskyt, és hagyta magát totálisan berugni.
Mikor végzett a szobanövényekhek intézett szonettekkel, és az egész lakás illatozott a váratlan virágáradattól, Jerome feltúrta Peter levetett kabátját és diadalittasan mutatta fel a cigiket. Alig állt a lábán. Az öngyújtó is kifogott rajta. Szánalmas volt és ijesztő. Kontroll nélkül a varázsló. Peter gyomra diónyivá szűkült és pillanatok alatt kijózanodott.
– Bazmegbazmeg – motyogott. Végül összeszedte minden bátorságát és bement Jeromehoz a nappaliba. – Mit csinálsz apafej?
– Részegülök … vagy állok … vagymi.
– De a növények! Miféle kibaszott kertész vagy te? Hö? Vagy nem is kertész, igez? Halálra rémítesz …
– Ugggyan – Jerome megtántorodott. – Puffogtatás bakker. Ez az. Puffogtatás … heh …
Úgy esett az üveg-acél dohányzóasztalra mint egy rönkfa. Minden, ami azon volt, apró szilánkokra tört. Pohár, üveg, salátástál, minden. Peter ilyennek még sosem látta Jeromeot. Részegnek soha.
– Basszus kiscsávó szedd már össze magad … – Felsegítette a szétcsúszott testőrt. A pohár, mint egy sebész szikéje, úgy vágta szét a hasát. Ömlött a vér. – A kurva életbe! Hívok mentőt!
Kapkodva kereste a telefonját. 911. A nő a túloldalon nyugodt és higgadt. Ő meg makog és dadog és teljesen meg van rémülve. A mentő jön.
– Mi történt? Kérdezi a diszpécser.
– Ráesett a dohányzóasztalra. Szétnyílt a hasa. Jönnek ki a belei … – Ezen a ponton nem volt visszaút. Összehányta a nappalit.
Nagy nehezen kiért a mentő. Peter még mindig tántorgott kicsit. Jerome moccanatlanul feküdt, aprókat és összevissza lélegzett. A vére lepedőnyi tócsaként alatta. Peter nem értette. Miért nem gyógyítja meg magát, ha azt a sok fura dolgot meg bírta mind csinálni, magát miért nem gyógyítja meg. Ennyi vére nem lehet senkinek. Csak ült ott, a vértócsa szélénél. A cobján már átázott a farmer. Nem mert hozzányúlni.
A virágok mind elszáradtak.
Tárcsázott. Üzenetrögzítő. Huh. Bergernél is. Lucy felvette, de valami nagyon zajos helyen volt, úgyhogy nem értettek szót. Végül írt kör sms-t, és igyekezett nem gondolni a számonkérésre.
A kórházban azonnal műtöttek. Nem kérdeztek semmit tőle. Úgy kezelték, mint egy idióta gyereket, leültették a váróba, és rászóltak ha csak wc-re ment.
Négyóra múlva bemehetett hozzá. Nem aludt. Egészen jól nézett ki. A doki nyomatékosan elmondta, hogy egy hajszálon múlt az élete. Ők hallgatták és néztek egymásra. A doki kiment. Jerome mosolygott.
– Aszem felmondok – mondta végül.
– Ne haragudj. Nem tudtam mivel ártok jobban, ha megmoccantalak, vagy ha nem …
– Semmi baj. Nem azért … – Mosolygott. – Rájöttem valamire.
– Inkább a sürgősségin akarsz dolgozni? Nagyobb hasznát vennék a tehetségednek, az tuti!
– Az a helyzet, hogy nem bírom a vér meg a belsőszervek látványát. Ráadásul egy cseppet sem inspirál, ha meggyógyítok valakit. Az olyan természetellenes.
– De mégis megtetted párszor. Lehet hogy ez a dolgod.
– Nem ez a dolgom, ez csak együtt jár azzal amit kaptam, de nem ez a dolgom. – még mindig mosolygott. – Aszem visszamegyek Európába.
– Most komolyan felmondasz?
– Akkor hívjuk kötetlen ideig tartó fizetésnélküli szabadságnak?
– Hívjuk szabadságnak, és ha New Yorkban vagy, minden második este rendelkezem az időddel. Ok?
– Ez kicsit olyan mintha a kitartott nőd lennék, nem?
– Légy a kitartott nőm … csúszott ki Peter száján őszintébben, mint tervezte. A sóvárgás ott ült a szemében ...
Jerome vigyorgott.
– Nem keverem a munkát a magánélettel, de köszi a lehetőséget.
Két hónapig nem látta, aztán egy este egy nagyon drága nagyon exkluzív bárban odaült mellé. Pont olyan sármosan, mint máskor.
– Kéne meló megint. Tudsz nekem valamit? Valami testhezállót? – és mosolygott ártatlanul. – Szigorúan szexmentesre gondolok. Aszisztenskedés vagy testőrködés, esetleg sofőrség ...A baráti viszonyt és a sosemvolt ám mindig vágyott szerelmi viszonyt, Peter lelkében ismét egy pillanat alatt írta felül a birtokviszony.
– Számodra mindig van betöltetlen állás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése