Rivington utca - Andrew Rolf

A washingtoni ügynök felbukkanása olyan váratlanul érte, hogy szabályosan elakadt a szava. A nő pontosan tudta mit keres. Olyan volt mintha a gondolataiban olvasna. Bevonult az irodájába és leült a foteljába. Megnézte a családi képeit és közben édesen csicsergett, mintha nem az a szigorú arcú ügynök lenne, aki.
Rolfban alig maradt ellenállás. Leült a kanapéra, miután csinált mindkettőjüknek kávét és lassan elmondta, miért is kereste olyan elszántan és kétségbeesetten Mathieu Bleumont-t.
A nő persze ezen sem lepődött meg. Lejegyzett valamit a palmjába, és elégedetten állt fel.
– Mivel ilyen készséges volt, megígérem, ha módom lesz rá, Nevadába indulás előtt biztosítok önnek kétórát vele. Ennyi gondolom elég, hogy elfurikázza a kórházig és vissza.
Rolf hálás volt, és hűséges. És felkavart és szétzilált. Eldöntötte, hogy hagy mindent, és gyalog átmegy a kórházba. Igaz, hogy így is lesz 20 perc, de annál biztosan nem több. Míg autóval 40 is lehet a lezárások és romeltakarítási munkák miatt.

Levette a zakóját, eltette a napszemüvegét. Feltűrt ingujjal, egy hamburgerrel felszerelkezve igyekezett némi életkedvet csiholni magába. A Oldtown és a Riveington sarkán megállt, mert Jeremy Nottlet vette észre egy járőrautóban.
– Milyen régen láttam már – gondolta Rolf. Remek alkalom beszélgetni egy kicsit. Süt a nap. A háttérben valami sóderhalmot takarítanak vidám sárga vegyvédelmibe öltözött emberek, piros-fehér tartálykocsikba szippantva fel… – Csak ne lennék ilyen kibaszottul érdektelen ezzel a szaros világgal szemben…
Alig váltottak pár szót Jeremyvel, mikor a vegyvédelmisek egyikke hevesen integetni kezdett. Jelezvén, hogy három nő valami ládát visz ki éppen a kordonnal elzárt sóderkupacból. Reflexből, egyszerre indultak régi társával. Rolf agya lázasan kattogott. Ismeri ezeket a nőket. Jeremy felszólította őket, hogy álljanak meg. Majd rájuk fogta a fegyvert és lőtt. A pisztoly azonban nem reagált. Az egyik, a lila edzőruhás apró nő megállt, és lassan szembefordult velük. Rolf ekkor érte utol. Ott állt, alig egy méterre a nőtől, akinek tekintetét teljesen elködösítette a düh és a kétségbeesés. Lassan felemelte a kezeit, hogy Rolf jól láthassa, hogy teljesen fegyvertelen. Intézett ugyan Rolfhoz valami parázsló szöveget a személyi tulajdonról, meg arról, hogy az övéké az a láda. De ez nem jutott el Rolf tudatáig. Egy mozgó képrészlet állta útját a bejövő információknak. Egy kép, ahogy előző este Bleumont és csapata kisétál a kovácsoltvas kapun. Ott volt ez a három nő. Ott volt ez a kínai is, igaz akkor királykék Cheerleadernek öltözve.
Rolffal fordult egyet a világ. Mire újra szólni tudott volna a kínai lány már ismét háttal volt neki, és nyugodt tempóban követte a másik két nőt a már ismert piros furgonhoz.

Rolfon átcsapott a felismerés, hogy napok óta káosz van, hogy nincs rendőri tekintély, hogy nyugodtan le is lőhette volna ezt a nőt, semmi megtorlást nem szenvedne el, ahogyan a nő sem, ha hirtelen felindulásból eltörte volna Rolf nyakát. Rolf tudta, látta rajta, hogy képes lenne megtenni. Köszönés nélkül robogott el a még mindig a pisztolyán matató Jeremy mellett, miközben idegesen eldobta a hamburger üres dobozát. Leintett egy taxit.
– A St. Margaret kórházhoz! Próbáljon sietni az istenit magának!