Loisaida - Madárház - Bluemo'

Lassan csúszott vissza a testébe. Lassan érte utol a lelkét a tudata. Amikor végre újra egyben volt, minden a helyén, minden otthonosan, akkor kinyitotta a szemét. Késő délutáni nap. Lassan eljutottak hozzá a hangok is. Emberek, nem túl messze, talán a másik szobában viccelődnek, nevetnek. Ismerős hangok. Nagyon jól ismert hangok. Lassan beúsztak a hangokhoz tartozó arcok emlékei, és az együtt töltött idő képei egyre gyorsuló sorban. Végül egy pillanat kellett már csak, hogy teljesen birtokba vegye a tulajdon emlékeit, ismereteit.
- Élek. - mondta ki suttogva, magának. Gyenge volt mint egy öregember. Törődött és megviselt. Nem bírt egyedül lenni. Elsuttogott pár erőtlen, hahót, amit persze nem hallott meg senki. összegyűjtötte minden erejét és a vágyakozástól sarkallva, hogy ismét velük legyen, hogy megérinthesse őket felkászálódott az ágyból. Nagyon lassan, fél kézzel a falnak, majd ajtónak támaszkodva kiment a nappaliba. Nagyjából 15 lépést kellett megtegyen összeesés nélkül, ahhoz hogy leülhessen a kanapéra. Inkább leroskadt mint leült. Mosolygó és hálás szemek néztek rá, miközben ő egyre jobban zavarba jött. Sírni tudott volna a megkönnyebbüléstől, hogy valóban hazaért, a hálától, hogy kimentették, és az irántuk érzett szeretettől, ami majd kibuggyant belőle, annyira csordultig töltötte.
Rita szemben ült vele. Távolságtartásán átcsillant valami összetartozás és örök közösség vele. Bluemo' összekapta magát, és erejét megfeszítve odahajolt, megfogta a lány kezét és megköszönte, hogy kimentette onnan. Rita félrekapta a tekintetét, kicsit elpirult és szabadkozott kicsit. 
Asa egy bögre bélelt teát adott a kezébe. Ügyesen, diszkréten, takarásban egy pillanat alatt úgy alakította, hogy segítsen Bluemo'-nak megfogni és megtartani a bögrét. 
- Micsoda kihívások és embert próbáló feladatok- gondolta. Erről eszébe jutottak a rémek. A félelmei és rossz döntései, amik szépen mind elé álltak a realmben. A rossz döntések újra teljes díszben figyelme középpontjába keveredtek. Aztán a saját reakciója. Erre összeszorult a gyomra és mélyen elszégyellte magát. Nem tengett túl benne az önérzet. Tisztában volt az erejével és mélyen hitt a saját feladatában. De egy pillanatra sem gondolta, hogy több, vagy érdemesebb másnál. maximum annyit engedett meg magának, hogy ő esetleg jobban figyel. Most egy utolsó pondrónak érezte magát. Jerome finoman masszírozta a talpát, ahogy ült a földön a kanapé mellett, Bluemo' lábánál. Asa lesi minden rezdülését, hogy gyorsan és természetesen segítsen. Rita nem a szemével, de teljes figyelmével vele van. Lucy belekarolt. Berger pedig csak a talpát nyomta a combjának, ahogy hevert mellette a kanapén. Mind úgy tartják őt számon, mint életük egyik legfontosabb szereplőjét. Őt, aki feladta. Feladta a saját életét, amiről kamasz kora óta tudta, hogy nem ő rendelkezik vele, mert sokkal nagyobb erőknek parancsol, mint egy átlagebmer. Feladta, csak mert elfáradt egy harcban.
- Én... kezdte halkan, mert ki kellett mondja, ha szabadulni akar az érzéstől - Én feladtam. - körbenézett, hogy mit szólnak. - A végén egyszerűen feladtam. - De a többiek nem szóltak semmit. Rita nézett fel értőn, és kedvesen: - Elfáradtál. Feladtad. De most újra itthon vagy, és teszed a dolgod. 
- Mindenki feladta volna. - fűzte hozzá tárgyilagosan Asa. 
Ha Jerome nem pumpálta volna diszkréten és észrevétlen belé az erőt. Ezen a ponton egyszerűen elsírta volna magát, mint egy kisfiú, aki végre bevallotta, hogy eltört egy tányért. Megkönnyebbült kicsit.
- Ne is vesztegessünk erre több szót. Az egy más világ volt, más szabályokkal. Most viszont újra itt vagy, és pár nap múlva újra erejed teljében. - Mosolygott Asa őszinte örömmel.
- Kérek még egy teát. - terelte másra a szórt Bluemo', miközben szívébe hasított a gondolat, hogy sokkal könnyebben okozhat nekik csalódást, mint eddig remélte.
- Máris adom.

A következő órákban aprólékosan végigvették, milyen információik vannak. Kiderült hogy fogalmuk sincs, hogy mik lényegesek, és mik nem. Végül a rendszerező elme, Bluemo' összefoglalta.

- Egyfelöl van ez a VR sisak, ami biztosan felkavaróan hat a világra. Szociális, társadalmi, morális, gazdasági vetületeit nem mutatnak valami egyértelmű, szép, építő és felelős jövő felé. Nem beszélve arról, hogy varázslat. Még akkor is az, ha ezt a szép széles néptömegek nem veszik észre, vagy mivel nem tudnak a varázslat vagy erő vagy nevezzük bárminek a valóság akarattal való formázását, szóval attól, hogy nem tudnak róla, még van. És ha van és ilyen mérvű, akkor a világrend tiltakozik.
Ehhez az irányhoz tartozik Tom Bowell, nyugodjon békében, aki mint szállító ezt a projectet töltötte fel tehetséges ifjú titánokkal, akik aztán álneveken, távmunkában tolták ki magukból ezt az igen míves valóságformáló sisakot.
Kortyolt a teából, majd folytatta.
- Más felöl van ez a James Lee, Rita volt diákja, nyugodjon békében, aki valószínűleg ennek a jeles programozó gárdának volt az egyik tagja. Az ő halálához valami még nem tisztázott köze van a megmentésemben segédkező Chaterina Zichenbachnak. Az ő szándékai például teljesen a homályba vésznek számomra. Azt tudom, hogy valamilyen megbízást kíván tenni, de olyan módon amire nem mondhatok nemet. Hm. - ismét kortyolt a teából.
- Harmadrészt itt van Asa nagyszerű felmenője, aki valószínűleg nemes volt és nagy tudású és világalakító hatalommal bíró személy. A koporsója pedig a rejtvények és titkok komplett tárháza. A benne található 8 kőgolyó, a fedelébe vésett vagy égetett bonyolult tömegjelenettel, melyeken mítikus lények, hajók és páncélos lovagok vonulnak, valamint a nagyon fontosnak látszó vele együtt a koporsóba temetett háziállata, ami macska, hal és madár is valahogy egyszerre. - A bögre kiürült. Letette a dohányzóasztalra és sóhajtva hátradőlt.
- Itt van még a Vologya által kihámozott notebook és Palm, amiket Ballwintól hoztunk el. És itt vannak ezek a Asa hagyatékát képező tárgyak, a ruha és a terítő, amik nagyfokú   hasonlatosságot mutatnak a koporsóban talált tárgyakkal illetve jelzésekkel.
- Valószínűleg jelentősége van a könyvtáros úr által említett Igaz meséknek is. Főleg ha hiszünk az álmok erejében. Azt hiszem ennyi. Tudunk még valamit, ami ide kapcsolódik? 
A többiek vonogatták a vállukat. vagy csak egyszerűen nem szóltak semmit. Ebbe a csendbe csörrent bele Bluemo' telefonja. Ami már azért is meglepő volt, mert Jerome egy idő után kikapcsolta tegnap. Most csengett. Hosszan és kitartóan. Végül Rita vette fel, és mint egy titkárnő érdeklődött a hívó kiléte felöl. Láthatóan nem tudott mit kezdeni a vonal túl felén tört angolsággal magyarázó figurával.
- Úrhajós, és a hogyléted felől érdeklődik. Azt mondja a gépei kimutatták, hogy meglehetősen rossz állapotban vagy valami zárt helyen. Találkozni akar veled.
Bluemo szemei elkerekedtek. 
- Űrhajós? - önkéntelenül is elmosolyodott, mert a hatvanas évek propaganda videóiról ismert szkafanderes atlétaforma integető férfiak jutottak az eszébe. - Nem nagyon vannak manapság űrhajósok. illetve akik vannak sem töltenek számottevő időt az űrben. Bár egy ilyen álvalóságos mini világ, amiben én is voltam lehet hogy megjeleni valahogy az univerzumban. Miért is ne jelenthetne meg az űrben, mint egy buborék? - Átvette a telefont és rövid igeneket meg nemeket válaszolgatva végül is megbeszélt másnapra egy találkozót. A fickó javaslatára ide a teázóba.
- Zichenbach ügynök hova lett?
- Azzal távozott, hogy ha beszélőképes leszel visszatér.
- Akkor gondolom holnap rá is számítanunk kell. Mi volt a Palmon?
- Voltunk Jeromemal Vologyánál. IP címeket tudott leszedni meg rengeteg játékállást, mindenféle játékokból. Egy csomó közülük VR sisakos játék volt. Meg sokszáz monitorról felvett video fájlt, amiken valamilyen játék kulcsfontosságú megoldását lehet pontosan követni. Semmi értelme szerintem. Olyan, mintha az egész James Lee- Tom Bowell vonal egy semmiség lenne, aminek semmi köze a stalker zónákhoz.
- Kerstlin királynőnek sincs semmi köze, és az igaznak vélt meséknek sincs. Mégis ide soroltuk őket. - hümmögött Berger. - Nézzük akkor a száraz tényeket. Van közel 500 helyszín szerte a világban, ahol nagyjából 40 óra alatt fizikai törvényeknek markánsan ellentmondó események történtek. Egy részük eseményként felbukkant, lezajlott majd elmúlt. Egy részük felbukkant, átalakítva a természet törvényeit egy területen és úgy maradt. Az okokról a hivataloknak hivatalosan és nem hivatalosan sincs tudomásuk. Elképzelésük hivatalosan terrortámadás, nem hivatalosan pedig valamilyen komoly varázslat elleni reakciója a természetnek. Ezen a nyomvonalon elindulva logikus feltételezés, hogy a rohamosan megnőtt VR sisakok eladás válthatta ki ezt. Hiszen a sisakokra nem mágikus magyarázat nincs. Hiába az egyszeri felhasználó nem is keresi. Attól az az eszköz erősen paranormális tevékenységeket mutat. Igaz kontrolált és kiszámítható módon. ha ezt ténynek vesszük, akkor is ott a következő llépés, hogy aki jóváhagyta a piacradobást, vajon tisztában volt e vele, hogy micsoda láncreakciót indít el? 
- Egészen életszagú az az egymásra mutogatás amit ezen kérdés körül láttam Washingtonban. - Vette vissza a szót Bluemo' - Ha tudják is ki, nem akarják számon kérni. bevonni az eszközt sem. ami sokkal érdekesebb kérdéseket vet fel. Persze anyagi érdekek is vannak, meg befolyás, de én ebben érzek egyfajta a hétköznapi tudatra is kiterjedő hatalmat. A virtuális térben a pénz és a javak is virtuálisak. Ezzel a sisakkal az egész életünk mehet virtuálisan. Így például simán el lehet tenni és hirtelen piacképes fogyasztóvá konvertálni egy csomó olyan embert aki amúgy nem az. Mondhatjuk talán azt is, hogy ez jó. De nem érzem helyesnek a testnélküli virtuális életet.
- Tehát ezen a szálon nem tudunk tovább haladni?
- Nem látom értelmét. Megtalálhatjuk, hogy ki írta alá a fejlesztést, ki pénzelte azt, ki tesztelte a masinákat és végül ki írta alá az engedélyt a sorozatgyártásra és terjesztésre. De ettől még nem tudjuk meg, hogy a stalker zónák hogy működnek, miért alakultak ki és hogy állíthatnánk helyre azokat a területeket. - Végül sóhajtott egy nagyot és lecsukódott a szeme. Bélelt tea és Jerome energetizáló működése ide vagy oda, nagyon gyenge volt még. - Azt hiszem ideje lefeküdnöm. - Berger visszatámogatta az ágyához. 5 perc múlva fáradt horkolása adta az alaptempót a többieknek.