Határozott léptekkel szelte át a vezérlő szintet. A Hídon megállt egy pillanatra, mintha várna valakit, majd egy zsúfoltabb pillanatban kilépett és ugyanolyan határozottsággal, kicsit leszegett fejjel tette meg a Tartalék dokkokig az utat, ahogy mindig is járt. Ott megállt egy elosztópanelnél és rácsatlakozott. Hosszú percekig bütykölt a rendszerrel. Aztán összeszedte minden bátorságát és kinyitotta a 4-es hangárt.
Mikor mégsem élt az egyheti hirtelen szabadságával, és egy nap után visszatért a Hope-r első dolga volt elemzést kérni az esetleges hatásokról. A Hope üzembe helyezését rengeteg szonda és érzékelő figyelte. Semmilyen eddigi kísérlet vagy kutatást nem volt ennyire aprólékosan dokumentálva. Az elemzések paramétereit átállította, hogy azok a Földön zajló abnormális katasztrófák valamelyikét képezze le. Aztán egy másikat vett figyelembe, majd egy harmadikkal is lefuttata. Homlokán gyöngyözött az izzadság. A tenyere szürke foltot hagyott a nadrágján, ahogy önkéntelenül beletörölte percenként. Remegett a szája és remegett a térde.
–Igaza van… igaza van – ismételgette az anyanyelvén motyogva. Igaza van…
A Hope üzembe helyezése, és fizikai vetülőpontjai időben és térben megegyeztek az első anomáliák kialakulásával. Zion nem értette pontosan Bleumont szavait a világ ellenkezéséről, meg a valóság akarattal történő befolyásolásáról, de tudta amit tudott a saját munkájáról, és arról is, hogy az elmúlt évtizedben a fizika legelemibb alapjait írták át a munkatársaival. Zion félt. Az, hogy ártson bárkinek is olyan taszító volt, hogy elviselhetetlenné tette számára a létezést. Annak szentelte az életét, hogy megmentse az emberiség jövőjét, hogy tartható vagy emelhető legyen az általános életszínvonal. Ehelyett azt kellett látnia, hogy nemes céljai nem hogy nem jártak a megfelelő eredménnyel,d e nagyobb kárt okoztak, mint bármi eddig az emebriség történetében. Bármit megtett volna, hogy helyrehozza. Miközben tudta, hogy egyetlen halott sem fog visszatérni. Lelke az örök kárhozaté.
Próbált közben beszélni a vezető mérnökökkel, de azok képtelen voltak megérteni amit ő lassan megérteni vélt a francia szövegéből. Tudott rá példákat hozni a saját életéből, de ezek még nem bizonyítottak semmit. Példák voltak, amik egy nézőpontból nézve illeszkedtek ehhez a varázsos teóriához. nem értették, és úgy tűnt nem is akarják érteni. Zion egyedül maradt. Kiült a csillagok mellé a sétányra és frissen megszerzett információi tükrében vizsgálta meg a lehetséges jövőket. Egyikben sem telt öröme. Végül erőt vett magán és kivonult a zsilipekig, ahonnan már tudott telefonálni és felhívta Bleumont. 2 óra alatt, reményei szerint teljesen feltűnésmentesen előkészítette a kijárót Bleumont New yorki csapata számára. Ha a Holdra akarnak menni, tegyék meg. Neki, nekik nem sikerült, se így, se úgy, pedig időt vért és energiát nem kímélve próbálkoztak hosszú évtizedekig.
Ő már nem akarta érteni, mit csinálnak. Már egy porcikája sem akart semmi mást, csak hogy vége legyen ennek a rémálomnak. És ha valóban ő csinálta, kész felelősséget vállalni ezért. Kivárta percre pontosan a 2 órát mielőtt belebújt volna a szkafanderbe. A zsilip akkor már egyik oldalról zárva volt. Komoly erőfeszítést jelentett kinyitnia az átjárót, mert ez valóban szabotázs volt. Olyan durva és elképzelhetetlen módja a szabotázsnak, amihez foghatót Zion pár órával azelőttig elképzelni sem tudott volna. A hátsó ajtón engedi be a NASA legnagyobb kerékkötőjét. Ő teszi ezt, Zion Hagakhanov, a NASA legnagyobb feltalálója.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése