A jogászai késve értek az irodába. Bluemo' sosem értette, hogy tudnak emberek, akik mind kb. 4 km-re laknak az irodától, szinte minden nap elkésni.
- Nagyon örülök, hogy megtisztelnek az idejükkel. - kezdte abban a hangsúlyban, amit bárki komolyan vehetett, akiben nincs elég adag önkritika. - Ha megtennék, hogy aprólékosan tájékoztatnak a Verrel-Hoffer ügyről... - kérdőn nézett végig a két elegáns nőn és a nyúlszerű férfin. A nők nagyon komoly arccal tálalták a semmit, a férfi csak pislogott, zavartan nézve hol egyik, hol másik nőre. Ő nem volt a megbeszélésre iderendelve, de felbukkanása mindig fontos információkat jelentett. Bluemo' egy fél óra múlva kedvesen és határozottan elküldte őket. Mivel a két nő gyakorlatilag semmi érdemlegeset nem tudott felmutatni, a férfi pedig kerülte a tekintetét, amiből Bluemo' tudta már, hogy nem kíván a nők előtt beszélni.
- Hölgyeim, önök oly csinosak, lehet hogy valami kellemesebb irodai munkára kellene átkérniük magukat. Elég régen vannak már ebben a pozícióban, hogy tudják, hogy itt utánna kell menni az információnak. Nem csak ücsörögni panorámás irodákban és felkapott éttermekben munka-ebédelgetni. Tisztában vagyok vele, hogy ez a rész hatékonyabb lenne, ha újságírókat foglalkoztatnék. Ám nekem a jogi ismereteikre éppen annyira szükségem van, mint a talpraesettségükre, ott élesben, a helyszínen. Kérem, ne okozzanak csalódást.
A nők arca meg sem rezzent. Bluemo végigsimított a gondolataikon, és így pontosan képbe került, hogy az elkötelezettségük megkopott az évek folyamán. Szívesebben alapítanának inkább családot már, mint hogy össze-vissza utazgassanak a világban, mindenféle államok furcsa jogrendszerének és törvényeinek megismerése után, és bányákban és laborokban osszák az eszet, egyezkedjenek vagy fenyegetőzzenek.
- Vérfrissítésre lenne szükség? mormogta maga elé, de nem nagyon volt kedve a dologhoz. Egyrészt mert ezek a nők rengeteg dologgal találkoztak már az elmúlt 6 évben. Nagyszerű kapcsolati hálót építettek ki, és ennek megfelelően dúsgazdaggá lettek Bluemo' figyelő tekintete alatt. Minden kis suskusukról tudott, de amíg a fontos dolgokat kiválóan megoldották nem akarta magát a kis csip-csup ügyeikbe ártani. Az utóbbi hetekben viszont erősen megcsappant a lelkesedésük és az elszántságuk. Bluemo't ez sokkal inkább aggasztotta, mint az, hogy havonta többezer dollárral lopják meg a céget.
A jogászok távoztak. Bluemo' várt pár másodpercet majd a titkárnőjével vissza hivatta a nyúlszerű kis fickót. Herbert Reevs arcán a rémület genetikailag kódolva volt. Egyszerűen ilyen volt az arca. Az ő módszere nem a hatalom gyakorlása volt, nem az információkkal zsonglőrködött, mint a kolleganői. Hanem a meglapulás, az észrevétlenség, a jelentéktelenség eszköztárával élt. Ő végezte el a piszkosabb munkákat. Ahova tudott beépült és nagyon jó érzékkel olvasott bele véletlenszerűen a feljegyzésekbe és kimutatásokba. Herbert volt Bluemo titkos fegyvere. Visszasomfordált kicsit meghajtva magát, táskáját a mellkasához fogva. Kicsit zavartan leült és a táskáját az ölében fogva az asztal lapjának barázdáit követte a szemével.
- A hölgyek elfáradtak... khm... attól tartok egy hosszabb szabadság új lendületet adna nekik szakmai téren... um... Uram. - zavartan nyitogatta a táska zipzárját.
- Vetnem kellene pár pillantást az iratokra a táskájában, Mr. Reevs?
- Attól tartok ez elkerülhetetlen Uram. - szépen lassan egyesével a főnöke elé tette a lapokat. Egyiken sem volt sok szöveg. Inkább csak számok, szépen táblázatokba rendezve. Végül két komolyabb köteg, amik szerződések voltak. Bluemo egy egészen apró mozdulatot sem tett. Hagyta, hogy Herbert a maga tempójában pakolja elé a lapokat. A szerződéseknél azonban rá kellett nézzen a rémült kis emberre.
- Kezd a dolog olyan méreteket ölteni, amire már senkinek nincs befolyása. Jól látom Mr. Reevs?
- Félek Uram, hogy nagyon találóan fogalmazott. .. um... Ha megengedi Uram... umm..
- Ezért van itt Mr. Reevs, tegyen javaslatot.
- Félő, hogy a kutatók között komoly szakadás képződik, ha Borgetti júliusban publikálja a kutatási eredményeit a megújuló energiaforrásokról. Megítélásem szerint... um... Uram, a befektetők átcsoportosodnak majd a nem anyagi formákra, ami nekünk ugyan jó, de világméretekben tőzsdeösszeomlásokhoz fog vezetni. Attól tartok egy komoly világgazdasági krízissel kell szembenéznünk. Amit egy esetleg számunkra rossz eredménnyel záró elnökválasztás még nagyobb bajjá duzzaszthat. Az a lejáró kiotói egyezménnyel együtt egészek kivételes és ... um... szerintem kezelhetetlenné dagadó kataklizmához vezet 2009 őszére. ... Uram.
- Mi a javaslata, Mr. reevs?
Herbert akkorát sóhajtott, hogy maga is belepirult. - Meg kell nyernünk az elnökválasztást. Semmi más megoldást nem látok, Uram. - egy gyors mozdulattal összecipzárazta a táskát és Bluemo' asztalon pihenő kezére meredt.
- Reméltem, hogy nem jön ezzel a dologgal, Mr. Reevs. Nem sok hatásom van a kongresszusra, a választó tömegekre még kevesebb.
- Akkor csak a csoda segíthet Uram. - bólogatott Herbert és lassan, bocsánatkérően félig meghajolva felállt az asztaltól. - Ha nem haragszik, Uram, távoznék.
- Persze Mr. Reevs, köszönöm a tájékoztatást. Átgondolom a javaslatát.
Herbert távozása után Bluemo' visszarogyott a székbe. Lassan újra végignézte az adatokat, majd újraolvasta a lopott szerződéseket, amik egyszerű ipari hulladék és fáradt olaj, valamint sugárzó hulladék körüli ügyletekről szóltak.
Visszaült az íróasztalához és végignézte az évek alatt felgyűlt kéretlenül hozzájuk befutott életrajzokat, majd a különböző ismerősei, kollegái ajánlásait. Végül kiválasztott hármat közülük, és megkérte a titkárnőt, hogy a lehető leghamarabbi időpontra hívja be őket interjúra. Nagyon kicsi az esélye, hogy ismét egy Herbert Reevshez fogható zseniális és végtelenül lojális jelentkezőbe botlik. Bár az ISU minden negyedévben küld neki meghívót, mely szerint bármelyik kampuszukon bármivel kapcsolatban tarthat előadást, csak tisztelje meg őket személyes megjelenésével. Bluemo' felidézte azt a napot, amikor Herbertbe botlott, teljesen váratlanul, Berlinben egy ISU előadáson.
Ott is ezzel a jellegzetes meghunyászkodó járásával jött be az irodába az előadás végén. Bluemo' az űrszeméttel és a Földről az űrbe kilökött szeméttel foglalkozott az előadásában. Herbert a szünetben egy papírlapot csempészett az asztalára. 4 sorban 12 szám és három név állt rajta. Az első sor évszámokat tartalmazott. A többi, három nagy köpenycég kiáramoltatott ipari hulladék mennyiségét. A köpenycégek fedték el a hulladék keletkezésének körülményeit. Kik, hol nem bírták betartani a környezetvédelmi előírásokat. A lap aljára, közvetlenül a lap széléhez egy mondatot kapart Herbert, azzal az összetéveszthetetlen szálkás, ideges apró betűs kézírásával:
Önnek szeretnék dolgozni.
kedvelem Bluemo'-t, mondtam már? :)
VálaszTörlésÉn is. Nagyon látszik? :D
VálaszTörlés