Zion érkezésére Asa teázója teljes üzemben működött. Bluemo’ egyedül ült, közel az ajtóhoz. A következő asztalnál Jerome temetkezett egy újságba. A pult Lucy és Berger ál civódása zajlott, amikor Zion megérkezett. Mindannyian remélték, hogy nem esik be senki az utcáról, míg az űrhajós be nem fut. Rita és Bluemo’ szépen finoman összekapcsolta az elméiket. Mindenre felkészültek, hiszen bárki is lehet ez a figura. A gondolataik sebességével zajló villanás szerű párbeszédeik oldottak kicsit a feszültségen. Mindenki készenlétben állt, képességeiket és ösztöneiket gondosan hadrendbe állítva.
Zion körbenézett a nyitott ajtóból és egyenesen Bluemo’hoz lépett. Nem volt szükség bemutatkozásra. Asa azonnal ott termett amint Zion elhelyezkedett. Blueomo’-nak letett egy bélelt teát, mivel még mindig elég viharvert volt az óriás. A rendelés felvétele után Asa a ZÁRVA állásba fordította az ajtón a táblát. Jerome belefeledkezett az újságba. Lassan szürcsölgetett egy bögre fűszeres teát. Lucy és Berger kicsit lehalkították a mű civódásukat. Rita a legbelső sarokban ült, belátta az egész helyet, és még Zionnal is pont szemben ült. –Ideális. – állapította meg. –Elég zavartnak tűnik. –mérte fel a belépő Ziont Asa
–Kösz’, hogy találkozik velem, Mr Bluemount. Sokat gondolkoztam ezen dolgon, és semmi más megoldás nincs, csak így lehet, hogy személyesen kérdezem meg… Annyira egyszerű így… Hogy került abba a buborékba… és hogy került ki onnan, kérem?
–Bleumont, Mr. Hagakhanov, Bleumont.
–Nem kertel, basszus, semmi bevezetés, csak bele a levesbe! – Jerom még az újságból is felnézett. Zion háttal ült neki, így tekintete egy pillanatra találkozott is Bluemo’-éval.
–Semmi szaga nincs. Nagyon fura… vagy nem varázsló, vagy nem rontott soha. nahát. Pedig úgy olyan, nem?- Lucy csodálkozása már már gyermeki volt. Egy pillanta múlva Bluemo’ megvillantotta előttük Zion mintázatát. Gyönyörű színes fraktálok építették fel. A lélegzetük is elállt tőle. Bluemo’ átengedte a kapcsolaton az egész látórterét, hogy láthassák amit ő lát, amikor az egyedi mintázatról beszél. Pókfonál vékonyságú, olajosan szivárványos szálak építettek fel szinte mindent körülöttük. Voltak egyszerűbb szövésű dolgok, de ők maguk gyönyörűen összetettek voltak. Egy pillanat volt csak az egész, és Bluemo’ már el is zárta előlük a látványt. Ami lenyomatként megmaradt bennük, hogy Zion hasonlóan szépségesen összetett mint ők maguk. Asa beleejtett egy csészét a mosogatóba, annyira magával ragadta a látvány. Jerome visszatemetkezett az újságba.
– Basszus de állati jól nézünk ki! – szakadt fel Bergerből a lelkesedés – Ezt miért nem mutattad eddig?
–Nagyon erősek a szűrőim...
–Nézze Mr. Hagakhanov...
–Zion, kérem. Mindenki így hív. Néha észre sem veszem, hogy a Hagakhanov is én vagyok...
–Ez most komoly? Nézd, milyen zavarban van! Ki a fene ez a fickó?- Jerome csóválta a fejét az újság felett.
–Nézze Zion, ez nem olyasmi, amit csak úgy elmesél az ember. Kérem, tudnom kell ki ön, és mit jelent, mikor azt mondja a gépei érzékeltek engem az űrben egy lyukban. Lássa be, kérem, hogy ezt elképzelni is nehéz, nemhogy elsőrerögtön elhinni.
–Mr. Bleumont én a NASA-nak dolgozom és nem hiszem, hogy jó lenne, ha valami részletet mondanék a munkámról. Annyit mondok csak, hogy az űrkutatásban dolgozom, űrhajófejlesztést csinálok, és a tesztelésnél egyik műszerrel észleltük önt egy ilyen hirtelen alakuló és hirtelen eltűnő buborékban... ami egy elszabadult minivilágnak volt láncolva. Ilyen... tudja... börtön. De én nem láttam sosem ilyen lyukakat mikor hozzá vannak fűzve minivilághoz. Lehet, hogy ez is már túl sok, amit mondok. – Zion nagyot nyelt és a bögréjével babrált. Aztán észre vette, hogy az még nem üres és egy húzásra kiitta a kihűlt teát.
–Micsoda? Ballwin kis otthona kering az űrben, te meg mint egy utánfutó repülsz utána? Ez elég bizarr. – Rita nehezen hitte, hogy ez a Zion valóban ezt látta. – Az űr kint van, Ballwin háza pedig valahol belül, vagy odaát, de semmi esetre sem az űrben.
–Úgy érti én kint voltam az űrben? Erről nem volt tudomásom. Zűrös volt a napon, és voltak kellemetlenségeim is, de nincs tudomásom arról, hogy az űrben repkedtem volna. – Bluemo’ igyekezett semleges hangszínnel beszélni.
–Ott volt, ez biztos. – Zion felnézett Bluemo’ karikás fáradt szemeibe, hátha így nyomatékot tud adni mondanivalójának – Engem igazán az érdekel, hogy mi az a hely, ahol ön … hm.. szenvedett. Ki és mi célból és hogyan csinál ilyet? Az nem tartozik rám, hogy ön milyen kapcsolatban áll az illetővel, vagy hogy hogyan került oda.
Rita igyekezett Bluemo’ segítségére sietni, de mivel alapvetően képtelenség volt a felvetés nem maradt más kérdés amit feltehettek: Kérdezd meg, hogy miért nem segített rajtad, ha látta hogy szenvedsz?
–Ez micsoda egykérdés lenne! Mosolyodott el Bluemo’ Ez a fickó elég bizarr, de semmi rosszindulatot nem érzek felőle. Inkább van zavarban, mint nyeregben.
–Meg kell tudnom Mr. Bluemount, meg kell értenem ezeket a dolgokat. Kérem segítsen.
–Bleumont… Látott már ilyen jelenséget máskor is?
–Um… igen… saját szememmel… illetve a műszerekkel 29 alkalommal az elmúlt 12 évben. Um.. Ezek gyorsan jönnek, keveset léteznek és gyorsan összemennek és eltűnnek. Öné lyuk repült a minivilág után, egy szálon, olyan dolog, mint egy csomag. Mi levágtuk két asztronautával és tettük minivilágot NASA tulajdonná, mert nem volt benne senki. Ön buborékját néztük kicsit, mert sosem volt ilyen közel ilyen dolog egy sem. Mondtam nézzünk bele. Voltunk elég közel. Éreztük idegen mintázatot rajta, benne. – Zion folytott hangon, szinte suttogva mondta ezeket, hogy a többiek, bár Bluemo’ szemével egészen közelről is látták Zion arcát, a saját tekintetüket is ráfordították. - Kerestem adatbázisban, ez mi? Adatbázis mutatta humanoid. Gondoltam de jó, megtaláltuk minivilág tulajdonosát. Adatbázis megmutatta az ön kartonját, mintázati egyezés miatt. Mondtam hú, ez baj. Én ott az űrállomáson tudom az ön munkáit olvasni, Mr. Bluemount. Olvastam a cikkeket és láttam pár ISU-n tartott előadását is. Tudom mik fontosak, és tudom ön harcol és tudom, hogy ön nagyon sokat tesz az emberekért. Ezért hoztam másik műszer, mentem kis zsilipes Mephissel közel. Akartam nyitni ajtó, akartam csinálni bejáratot rá. Szenzor bement falba, mutatta a jeleket. Mutatta lényeket és valami nagyot amié az ön mintázata volt ott. Hatalmas nagy lény volt. Sosem láttam ilyet. De haldoklott és mintázat ami egyedi, mint ujjlenyomat, mondta adatbázis, hogy öné. Nem értem.
–Azt hittem, hogy az a hely csak a rémálmaimban volt jelen. Itt voltam ebben a házban és feküdtem egy ágyon. Amim abban a burokban vagy lyukban volt, nem az én hús vér valóm, Mr Zion. Fel tudja ezt fogni, kérem?
–Hogyan is tudná?!
–Nem igazán, uram. Azt hiszem angolommal van baj. Elnézést.
–Kérdezd meg hogyhogy itt van mikor tegnap még kint volt az űrben? Vagy ő nem volt ott az asztronautákkal? – Rita érezte Bluemo’ fáradtságát, ahogy körbekúszik a kapcsolaton és mindenkin tompít egy kicsit. Igyekezett annyi terhet átvállalni a kapcsolat fenntartásából amennyit csak bírt.
–Ön is kint volt az űrben? Fizikailag? – a csodálkozás valódi volt.
–Természetesen.
–Na persze. – Rita egy szavát sem hitte. – Álmaidban, kedves Zion. Valami halucinációban, vagy virtuális valóságban..
–…vagy egy Ballwinéhoz hasonló csak éppen NASA minivilágban. – fejezte be a mondatot Jerome.
–Ezekszerint a le-föl szállni egy űrhajóra nem sokkal körülményesebb önnek, mint egy sima repülőre felszállni?
–Hát. – itt vett egy mély levegőt - Nagyjából igen. – ismét belebámult Bluemo’ szemébe. A többieket kezdte az az érzés elborítani, hogy tudja, hogy a feket óriás szemével és fülével a kávézóban található öt másik ember is őt figyeli. – Az űrkutatás, az űrhajóépítés nagyon nagy lépésekkel halad a végcél felé. Sajnos a köz tájékoztatása nem követi ezt a tempót. Az a világkép, melyben a bolygók valami külső nagy univerzumban egymástól igen messzire keringnek, csak egy nézőpontbólm való megközelítése az űr problematikájának… uram.
Bluemo’ csendre intette a fejében zsinatoló barátait és minden figyelmét Zionnak szentelte. Érezte hogy a kirakós elemei előkerülnek és lassan megtalálják a helyüket.
–A távolságnak egészen új értelmet ad az a felfedezés, hogy a helyek az űrben nem fix távolságra vannak egymástól. A távolságok minden utazással mások és egyediek, és ami sokkal fontosabb relatívak. Három egyforma hajó A-ból B-be ugyanazt az útvonalat követve is horribilis szélsőségeket produkálhat a megtett távolság vagy eltelt idő tekintetében. Ennek a relativitásnak a kordában tartása volt sokáig az igazán nagy feladata a tudósoknak, uram. Ma már ez nem jelent akkora problémát. Ma már fixen meg tudjuk tartani az építményeinket egy olyan Föld körüli pályán, ami kiépítésekkel könnyen és gyorsan megközelíthető… - Zion hirtelen elhalgatott és a kezét a szája elé kapta.
Bluemo’ azonnal kapcsolt. –Tőlem biztosan nem jut el a NASA-hoz, hogy találkoztunk, Zion. Ezt megígérhetem. Azt hiszem most már én jövök. – sóhajtott és a fejében hevesen tiltakozó Lucy és Rita ellenére is kitálalt. – Bizonyos emberi tevékenységek nehezen férnek össze a természet eddig megismert törvényeivel. Egy-egy ilyen tett sokszor sokkal súlyosabb következménnyel jár, mint azt legmerészebb rémálmainkban előfordulhat. Amit látott, Zion, az Tomas Ballwin nevü szoftverkereskedő – nyugodjon békében – privát minivilága volt, amit valószínűleg – ez csak az én feltételezésem – az ügyfelei dobtak össze neki, fizetség gyanánt. Sikerült beindítanunk az épímény biztonsági rendszerét ami engem azonnal a minivilág saját kis börtönébe száműzött. Ez a börtön hatásmechanizmusában nagyon hasonlít azokhoz a helyekhez ahova a világ/univerzum/isten vagy az emberek közös tudatalattija jutatja a magamfajtát, aki képes megváltoztatni a valóságot maga körül.
–Hello, Jerome vagyok, 25 éve 4 hónapja és 11 napja aktívan görbítem a teret magam körül. Szeretnék leszokni…
– Jerome! – hangzott a többiek kórusa.
–Mi, magunk között ezt a cselekedeteink áraként emlegetjük, egyszerűen rontásnak nevezve. Akkor is, ha ez egy kis fejfájás és akkor is, ha olyan mértékű kín és szenvedés amilyennel ön is találkozott abban a… hm… lyukban. Arra vonatkozólag, hogy az eddig ön elé került ilyenek mit kerestek az űrben, vagy hogy ez, amiben én is sínylődtem egy darabon hogy került oda, ötletem sincs.
Hosszú csend állt be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése