Kuporgott a padon, lábait felhúzva. Képtelen volt ebben dönteni. Végül erőt vett magán és felhívta a főnökét, nagy levegőt vett és segítséget kért. Arra hivatkozott, hogy Bleumont egymaga is erőt próbálóan erős, hát még így, hogy az őt körülvevők sem maradnak el sokban mellette. Politikai hatalmuk ugyan nincs, de az akaratukkal egymaga nem tud szembeszállni. A főnöke nem tett megjegyzést, csak sóhajtott egyet és felszólította Chaterinat, hogy várja meg a másik Árnyügynököt a hotelban.
Letette a telefont és várta a megkönnyebbülést. Visszament a hotelbe és várt. Mint egy ketrecbe zárt vadállat kőrözött, majd órákra a fotelbe süppedt. Egyre biztosabb volt benne, hogy rosszul döntött. Képességei miatt Chaterina is más besorolást kapott az FBI-nál. Nem sokan bírtak ezzel a címmel, de elegen ahhoz, hogy ha kell pár órán belül össze tudtak belőlük hozni egy igen ütőképes alakulatot. Ebben a katasztrófaterhes időben igen nagy fényűzést jelentett két ilyen ügynököt egyetlen tudós befogására fordítani. Chaterinának is nagyobb hasznát vették volna máshol, ezt ő is tudta.
Chaterina a várakozás óráiban rájött, hogy bár azzal hitegette magát, hogy átadta a döntést nálánál jobban hozzáértőknek. Valójában nagyon is döntött. Egy Árnnyal az oldalán gyakorlatilag aláírta Bleumont halálos ítéletét.
Chaterina a szobába lépve nagyon vigyázott, nehogy támadólag lépjen fel a varázslókkal szemben. Még reménykedett benne, hogy a körülmények a segítségére lesznek, és megkönnyítik a döntést. Még semmi nem dőlt el - hitegette magát, egészan Bleumont szobába lépéséig.
Ott állt előtte a sárkány. Ugyan embernek tünt, a szája kénes füstöt eregetett, és az elméje oly nyugodt volt mint egy befagyott tó. Chaterina megpróbált finoman bejelentkezni hozzá, hogy az érezze, hogy nem kíván rárontani. Mindketten tudták, hogy nem is lenne képes erre. Chaterina egyre jobban megijedt. Nem attól, hogy harcba kell keveredjen ezekkel az emberekkel, hanem attól, hogy nem helyes amit tesz.
Ott álltak mind, ágyukból kirángatva, kócosan, csapzottan és vad elszántsággal a szemükben.
– Díszpéldánya egy terrorista sejtnek. Gonoszkodott Smith a fejében.
Bleumont talpig feketében, nyugodtan, már-már idegesítően lazán ácsorgott a társai és a kommandósok körében. Cigit tartott ugyan a kezében, de füst, nem annak füstje volt. Smith már a kapuban elkezdte építgetni a támadásait. Fent a Madárházban már olyan erővel bombázta az óriást, hogy Chaterinának lúdbörzött még a térde is. Még mindig nem döntött. Smith hadakozott, míg Chaterina beszélt. Szépen végigmondta az összes szöveget, aminek itt egyáltalán értelme volt. Alig pár mondat. Persze semmi értelme nem volt ezt ismét végigjátszani. Bleumont szépen ellenállt, mint mindig. Chaterina ismerte a gonosz kis szerkezetet, amit Smith a falra pattintott. Ez esetben úgy állították be, ahogy megszállt emberekből kitörő szellemlények elleni akcióknál szokták. Smith nem hagyott semmi esélyt a sárkánynak. Ha az óriás elvesztené a kontrollt és a sárkány, vagy az a valami ami a szeme mögött figyel előtörne, a kis szerkezet egyszerűen kisimítja a forráslény szövedékét. Jelen esetben Bleumont mondhat viszlátot a varázsképességeinek. Rosszabb esetben kómába esik, és úgy is marad. Chaterina látott már megszállt személyt, így azt is tudta, hogy ebben az esetben nem erről van szó. Smith azonban nem hagyott kiskapukat. Akármi is legyen ez az ember, ha nem jön velük, akkor ellenük van. Chaterina eltöprengett már párszor ezen, hogy mennyire képtelen ilyen fekete-fehérben gondolkozni.
Ott állt az óriás, egyre szomorúbban nézett rá. Az egész párbeszédük nem volt egy perc. Záró mozzanatként Bleumont elpöccintette a cigarettacsikket és a valóban nagyon közel merészkedő Smith arcába fújt egy nagyobb adag füstöt. A kis szerkezet pittyent egyet, Smith előkapta a fegyverét, Chaterina pedig egyrészt megtántorodott az óriás pajzsából felszabaduló energiák löketétől. Másrészt elméjének gátjain mint cunami gázolt át egy képsor és egy sikoly. A képsor felkavaró volt, a sikoly egyszerű.
–Hívd anyát.
Chaterinán végigsöpört a francia minden ereje, úgy zihálta szét a sejtjeit, hogy minden idegszála fájt. Megtántorodott kicsit, és elvesztette a világot maga körül. Üres szín és hang lett minden. Nem volt benne már az a mélység, ami eddig. Nem volt benne a zsongás, amit a körülötte állók felszínes gondolatai okoztak.
Smith a földön feküdt. A kínai lány éppen eltörte a nanyakát. Chaterina tett pár lépést az óriás felé, aki moccanatlanul állt, üveges szemekkel meredve a semmibe. Az orrnyergén egy kis lyukkal. A vér éppen elindult a széja sarka felé.
A döntést meghozta az univerzum. Smith halott, tehát ő átállhat a sárkány oldalára. Ha él egyáltalán még.
–Megfosztatott a képességeitől. – Ez a gondolat úgy mart belé mint vipera. Aztán elsötétült a világ.
Mikor magához tért, a földön feküdt. A feje üres volt és mély mint egy kiszáradt kút. Emberek beszélgettek körülötte, halkan. Gaiaról és az ö elméjének törléséről. Próbáltamagát továbbra is ájultnak mutatni, de a pánik elöntötte immár minden különleges képesség nélküli elméjét. Tiszta szívéből gyűlölte Smithet, a szerkezetet a falon, de legjobban önmagát. A gyávát, akinek sosem kellet saját utat választania. Nem kérdezte tőle senki, hogy ő maga mit tenne a saját képességeivel. Megkapta a parancsot és ment. Néha fájt, néha nem értett egyet teljesen, de gyorsan elnyomta ezeket a hangokat azzal, hogy ő katona. Az emberiség katonája. Most azonban, hallgatva ezeket az embereket és rémülten veszve el az eddigi életét meghatározó képesség hagyta űrben. Most érteni kezdte, hogy mindvégig rossz oldalon állt. Lehet ugyan, hogy Bleumont nem ember, az is lehet, sőt valószínű, hogy nem maga Gaia jött el hogy megmentse, de az biztos, hogy most is őt védte az óriás, és amellett szállt síkra, hogy ne öljék meg őt, és ne töröljék az erre az estére vonatkozó emlékeit. Asa felültette és jéghideg tekintettel fenyegette meg, hogy megölik, ha megmoccan. Ő zokogott és motyogva könyörgött, hogy szánják meg.
Bleumont leszavazták. A hatalmas fekete férfi odalépett hozzá és belépett az elméjébe.
Nem látott és nem hallott többé semmit. A tudatát betöltötte az űr feketéje, és a távoli, pislákoló csillagok. Végignézte az elmúlt két nap minden emlékét. Aztán visszatért a Rolffal kötött egyességhez. Rolf lent ült a kommandósokkal a kocsiban. Csak arra várt, hogy Chaterina megjelenjen az immár kezes báránnyá szelídült Bleumonttal. A fiához mentek volna a kórházba. Rolf azt remélte, hogy az óriás meggyógyítja a fiát. Chaterina nem táplált illúziókat a VR sisak áldozatairól, de ezt nem osztotta meg Rolffal.
Az űr eloszlott és Chaterina mély álomba zuhant.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése