Bluemo’ lerogyott közéjük. Megveregette Jerome hátát. Fáradt volt. Homlokán a seb még szivárgott és a golyó is kilátszott. Jerome felült. és rámeredt a bátyjára. Bluemo’ szája sarkában mosoly bujkált. Jerome közel hajolt és óvatosan megsimított a sebet.
–Kivehetem?
–Vegyed. - vonta meg a vállát lazán az óriás. Könny gyűlt a szemébe ahogy nézte Jeromeot, miközben az lassan kihúzta a golyót a csontjából.
–Mi történt? Kérdezte végül, miközben a vért törölgette az arcáról. - Addig tudom, hogy lelőtt. – a kezén a golyó ütötte seb lassan elkezdett gyógyulni. Fájt, és kusza volt a húsa, de a csontja összeforrt és be tudta hajlítani az ujjait.
–A csávó lelőtt, mi pedig megkértük Gaiat, hogy ne hagyjon téged meghalni. Vázolta fel az eseményeket Lucy.
–Gaia pedig eljött legkedvesebb fiáért és visszaadta az életét. – tette fel az i-re a pontot Asa.
Bluemo lassan felnézett Ritára, majd végignézett a romokban heverő Madárházon. Minden, ami a jelenség hatására kinőtt, kisarjadt most halottan hevert. Letörve, lehullva, kiszáradva élettelenül. – Úgy érted itt volt Gaia? Értem? Hozzám, vagy mi? Mi van? – Hihetetlen volt. De ami sokkal jobban zavarta Bluemo’-t hogy értelmetlen. – Gaia nem jön el senkiért, Asa, ezt neked kellene igazán tudnod. A halál az élet része. Nincs ilyen, hogy és akkor megkegyelmeztek neki az istenek és adtak neki még 25 évet. Értetlenkedve rázta a fejét.
A többiek csak mosolyogtak rá. Szeretettel és örömmel és fáradtan.
– Miért jött el?
– Hozzád. – Szögezte le Rita, és elkezdte más szemmel is végignézni a szeretett óriást. Rendben van e a szelleme, nem bolondult e mag vagy nem sérült e nagyon a valós alakja. Amit odaát látott sokkoló volt. Aki eddig ember volt, és csak összetettségében tért el tőlük, most sokkal jobban eltért, és idegennek hatott odát. Ő volt az, Bluemo’ továbbra is, csak mintha valami kikandikálna – jobban – az embersége alól. Valami, ami nem tartozik ide, nem innen ered és nem ide való. De neki, neki szerves része és fontos eleme, és e nélkül eddig sem lehetett volna meg. Hova dugta eddig, vagy honnan lett ez most? A sárkány. – döbbent rá Rita. Kezdi a sárkány átvenni az irányítást?
– Mit látsz? – Bluemo’ szeme szomorúbb volt mint kíváncsi. – Valamitől nagyon elsápadtál.
– Megmutatom… Beengedsz?
– Ne verj szét semmit, kérlek. – vigyorodott el az óriás.
Rita belépett a felkínált csatornába. Nem volt a lovag sehol. A hatalmas és fenséges sárkány, ragyogó pikkelyekkel, csillogó éjfekete pofával várt rá. Hangja a menydörgés, tekintete forró láva.
– Hol a lovag?
– Nincs itt? – a sárkány teherautónyi fejét óvatosan engedte le Rita elé és fordult jobbra majd balra, mintha keresne valamit. Egészen bizarr volt, ahogy saját magát kereste és nem találta. Rita átengedte az emlékeit a sárkánynak, hogy az megfigyelhesse miben változott tegnap óta a mintázata. Megváltozott, most már biztosan tudták. A sárkány bődült egyet és kiengedte Ritát a kapcsolatból. Bluemo’ magába roskadt. Kicsit csóválta a fejét. Lemondás és kétségbeesés lengte körül. majd felállt és kivonszolta magát a teraszra. A Hold még fenn ragyogott, a fű nedves illata betöltött mindent.
– Ő a bátyám, Rita. Akármit is láttál.
– Ő a bátyád volt, de most valami megváltozott és sokkal inkább sárkány, mint eddig bármikor. - Kifutott a vér az arcából, mert most gondolta végig először, hogy ránézve mit is jelent mindez.
– Gaia nem ment meg egy embert, de megment egyet az utolsó mitikus lények közül?
– Ő a bátyám, ha mitikus lény, ha nem. Ismeritek őt, ő Bluemo’ nem változott köztünk semmi. Jerome inkább könyörgő volt, mint határozott. Mind érezték a kénes szagot amit a barátjuk hagyott, látták a zöldes ködöt a szobában, ami lassan kúszott ki az éjszakába. Berger felállt és csatlakozott Bluemo’hoz. Asa csak forgatta afejét, hol Ritára, hol Jeromera nézett.
– Ő a bátyád, Bluemo’. Pont úgy és pont annyira mint eddig. annyi a különbség, hogy most nem bújik egy kesztyűbáb lovagocska mögé, hanem maga és mindenki számára vállalja hogy ki ő. De ő eddig is ez volt. Lucy türelmetlenül csóválta a fejét. Láthatóan magát a kérdést sem érettte. Számára Bluemo’ mindig is valami misztikus dolog volt, ami ember testben él, és ember testben szerethető. Nem változott semmi,
– Mi legyen ezekkel? – Bökött a két fekvő ügynök felé.
–Képtelenek varázsolni, de hogy ezt Gaia, Bluemo’ vagy a saját kütyüjük tette velük, arról fogalmam sincs. Asa fel is pattant és lefeszegette a korongot a falról. Szétolvadt a műanyag borítása is, nem beszélve a belsejéről.
– Lehet hogy az. Meghibásodott. Lucy gonoszul vigyorgott.
Asa odalépett Chaterina fölé. Chaterina reszketett és próbált eszméletlennek látszani, de nem volt az. Asa felültette, de remegett a keze a haragtól. Oda súgta a rémült ügynöknek, hogy ha megmoccan halott.
– Mi legyen? – maradt a kérdésnél Lucy.
– A szájuk valóban eljárhat, és akkor ide gyűlik a sok napszemüveges. Szerintem vagy öljük meg őket vagy égessük ki az emlékeiket. Bluemo’ jelent meg a teraszajtóban.
– Ezek az emlékek jelentik számukra a magyarázatot, hogy miért veszetették el amindenkitől megkülönböztető erejüket. Ha ezt az emléket elveszed, lehet hogy meg is ölheted inkább. Mert így csak a frusztráció marad, a nyughatatlanság és viszketés a bőrük alatt.- ahogy beszélt a füst csendesen gomolygott a szájából. Rita sírni tudott volna ennek láttán. Hol van ő ettől a félistentől? Hogy nőhetne mellé? Sehogy.
– Csak bajt hoznak rád. Nem hiszem, akármilyen potens sárkánnyá is növekedtél, Gaia még egyszer megment a karmaikból.
Bluemo’ szemére rátelepedett egy árny, és egész este ott is maradt. Nem nézett többet Ritára, és nem is nagyon emelt szót se az ügynökök mellett sem ellenük. Végül kiment ismét a teraszra és nézegetett le az utcára, ahol a kommandósok szépen türelmesen vártak. Végül Asa hívta vissza, hogy döntse el mi legyen az ügynökökkel.
– Szavazzuk meg. Itt vagyunk a szép Amerikában, szavazzunk. Tessék!- megvárta míg mindenki mond valamit.
Az emléktörlés elsöprő győzelmet aratott a szabadon elengedés és a gyilkosság felett. Bluemo’ bólintott és megtette, majd leült az alvó ügynökök mellé. – Van még valami amiről tudnom kell?
– Rita bólintott és elmesélte az álmát.
– Az átmentés! – kiáltott fel Asa – Valahova átmentettek egy csomó lényt. Nem egyszerűen egy csoportot, egy családot, hanem egy csomó csomó lényt. Ahogy az a kendőn is van! Sorban állnak. – szaladt is és bányászta elő a ládából a csomagot újra.
– Kit nem ismerünk a menetből? – Úgy hajoltak a kendő fölé, mintha régi iskolai tabló lenne. Szépen sorban azonosították mind a 54 szereplőt. Mennek valahova, ami nagyon messze van, és nem 54-en vannak, mert ott elöl a menet elején csak apró pöttyöcskék jelölik a sorban haladókat.
– Nem látszik, hogy hova mennek. Semmit nem hímeztek oda. Még egy pöttyöt sem.
– Valószínűleg a szellemvilágban van. – mélázott Rita. – a fizikaiban nem lehet.
– Hacsak nem így, mint Bluemo’. Benne az emberi formában. Hiszen ő is egy fenséges, hatalmas, csodálatos mitikus lény valójában. Már elnézést…- Asa szemében ott volt a sárkányok iránti gyermekkori rajongás emléke. Bluemo’ még szomorúbbnak látszott. Egészen összegörnyedt ültében. Mintha kisebb akarna lenni saját termeténél. Nem szólt semmit.
– Az ennyi generáció után eléggé furán alakulhatott volna. – Gondolkozott Jerome hangosan. És akkor én miért nem vagyok, mondjuk Griff?
Bluemo’ mosolyogva nézett az öccsére.
– Még az is kiderülhet. - súgta hangtalanul neki.
– Valószínűbb, hogy a szellemvilágban van. Hogy tudunk ott eldugott dolgokat megkeresni? Egy egész birodalmat valószínűleg…
– … a legmágikusabb világot. – kuncogott Lucy.
– A szellemvilág minden lényének van lenyomata a fizikai világban. Ennek miért ne lenne? Ha ennek is van, az valami nagyon karakteres, nagyon varázslatos hely lehet. – vitte végig a gondolatmenetet Rita.
Bluemo’ kinyitotta a notebookt és pár szót gépelt be, majd letette a gépet maga mellé.
– A Hold. - mondta ki. A gép pittyentett. Bluemo megnézte és újabb pár szót gépelt be. Most már az ölében hagyta a masinát.
– A Hold? – Jerome nem látta meg az összefüggéseket elsőre. Asa azonban azonnal kapcsolt.
– A Hold a fizikai világon túlmutató dolgok szimbóluma, a szerelmeseké éppúgy mint a halottaké, a misztikum a túlvilág a varázslat jelképe. Az ár-apály jelenség, a holdkórosság a menstruáció, teliholdkor többen születnek, mint máskor, teliholdkor gyorsabban nő a fű. Ezek mind hatások, amik mindenhol a világon hatnak és vannak. Ahogy a mágia illetve annak nem léte is. Holdfényben könnyebb varázsolni a hiedelmek szerint, illetve holdfogyatkozáskor nagy bajok eshetnek.
– Van a nyakadon egy Hold tetkó, azt se felejtsük el. – vigyorgott Jerome.
– Meg van egy máglyáról elszökdöső szép-szép anyád is. Tette hozzá Berger. Az is így hihetővé válik. Átlépett szellem oldalra, lelibbent a galyakról és elsétált.
– Kisgyerek koromban biztosan tudtam, hogy a Hold a barátom. Tudom, hogy hülyén hangzik, de pl. most is telihold van. – Lucy lesütötte a szemét, mintha valami nagyon szemérmetlent mondott volna. Bluemo’ újra gépelt. Aztán sóhajtott egyet és letette a gépet.
– Zion azt mondja, hogy sosem szállt le senki a Holdra. Egyszerűen nem bírtak. Meghibásodásokat észleltek egy ponton túl minden alkalommal. Azért építették a Hope-ot, mert nem volt más választásuk.
– Vagy az ott lévő élet nem tűri meg a Szövő ilyen durva jelenlétét, amit egy űrhajó jelent. – Mosolygott Lucy.
– Máris érthető, hogy miért állt fel álmodban Gaia teteméből két Gaia. – bólogatott Bluemo’ és az ajtóhoz sétált. Egy lélegzetvételnyi idő múlva becsöngetett valaki. Bluemo’ kinyitotta az ajtót a rémült tekintetű Rolfnak.
– Ott vannak. Vihetik őket. Ne okozzon csalódást, Mr. Rolf.
– Igyekszem Uram. Mondta az és kivitette két rendőrrel az eszméletlen ügynököket.
– Van egy kis dolgom. Majd jövök. – nézett hátra hányavetin Bluemo’ és még mielőtt a többiek reagálhattak volna, becsukta maga mögött az ajtót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése