Bellevue Hospital Center – Bluemo’

Rolf hátra sem mert nézni úgy masírozott a két járőr után. Beszállt az autóba, a járőröket hátrahagyva. Azok elsétálgattak, mintha ez lenne a dolguk. Bluemo’ várt egy percet még a kapuban, majd sietős léptekkel elindult északnak, a 14. utca fele. Ott fogott egy taxit és a kórházhoz ment, ahol Rolf fia feküdt. Senki nem állította meg, míg eljutott a VR sisakok áldozatainak elkülönített osztályig. Ott egy kicsit visszahőkölt.
A teremben, mint egy szükségkórházban szorosan egymás mellett álltak az ágyak. egy éjjeliszekrény jutott két betegre. Az ágyak kétsoronként fejben összeértek. Így fért el a legtöbb ágy. Katasztrófa filmek jutottak Bluemo’ eszébe, járványokról szóló filmek.
– Vajon a Zónák járványokat is kirobbanthatnak? – elmélkedett az ajtóban ácsorogva. – Áh, arra itt a sisak.
Vett egy mély levegőt és belépett a terembe. Végigpásztázta az ott nyöszörgők elméjét Rolf fiát keresve. Elvonási tünetek klasszikus példáival hevertek körülötte az emberek. Belassultnak, beszürkültnek, sivárnak és érdektelennek tűnt számukra a világ. Nyugtatókat és tompítókat kaptak. Nagyjából eredménytelenül.
Mikor meglelte, már egyáltalán nem volt biztos a dolgában. Andy Rolf motyogott magában. Összegömbölyödve vacogott a takarója alatt. Szemei valahova az szomszéd ágy alá fókuszáltak. Bluemo’ leült elé a földre. Az arcukat, a tekintetüket akarta egyvonalba hozni. Aztán megsimította a srác zaklatott homlokát, mintha az izzadságtól csatakos hajat akarná a szeméből kisimítani.

Sivatag volt és színes délibábok Andy fejében. Újra és újra lejátszott azt a 60 órát magának, magában. Minden más korábbi emléke szépia színű ismeretlenek fotójává távolodott. A kosárcsapata meccsei, a lány aki úgy tetszett   neki a suliből, az első csók, amit pár napja váltott a padtársnőjével, a kutyája, akit egy napra bezárt véletlenül a garázsba, mind érdektelen adattömeggé váltak. Szemben a sisak nyújtotta világ izgalamas, lehetőségektől hemzsegő világával. Ha nem sikerült, hát újra kezdte. Nem volt tétje, hányadszorra fut neki egy feladatnak. A nők készségesek voltak, a kocsikban benne a sluszkulcs. A saját élete nem versenyezhetett ezzel.

Bluemo’ tanácstalanul tette a köröket Andy elméjében. Kereste a fogodzót a valósághoz. Élményeket, kalandokat, sikereket, amikkel felülírhatja a sisakot. De mivel a sisak nyújtotta világ és a valóság észlelés szempontjából nem különbözött, így nem nagyon talált elég súlyos élményt. Végül úgy döntött nem fordít több energiát a finomkodásra. Tartozik Rolfnak, hát magához téríti a fiát – hozta meg a döntését. A gondolat végén kiterjesztette magát Andy elméjében és kiégette a sisak valóságát.
Andy sikított. Aztán elhallgatott és becsukta a szemét. A sárkány abbahagyta a tombolást a fejében, összezárta a szárnyait és távozott.
Andy némán sirt.
– Ma reggel hazamész anyáddal, és megfogadod a tanácsom. -  súgta Bluemo’ tagoltan Andy arcába – Soha többé nem kételkedsz a lehetőségeidben, és igen messziről elkerülöd azt a kurva sisakot. Világos?
Andy hüppögött és biccentett egy picit. Nem merte kinyitni a szemét. Bluemo’ érezte a félelmét. Ha nem megy máshogy, akkor így kell lennie.- bólintott ő is. Kifele menet egy pillanatra eljátszott a gondolattal, hogy mindenkivel megteszi, aki a teremben fekszik. De győzött a józan ész. Sietve távozott a kórházból.