Kedves Asa kisasszony!
Beszélgetésünket követően nem jött álom a szememre. Sehogy sem tudtam szabadulni attól a gondolattól, hogy valamit fontosat elfelejtettem közölni Önökkel.
Újraolvastam régi jegyzeteimet és feljegyzéseimet, és egy sok évvel ezelőtti Vatikánban tett kutató utam során készült feljegyzések között meg is találtam a feszengésem okát. Az Ön becses nevére emlékeztem, kisasszony. Asa és Kestin Laarson. Méghozzá valószínűleg anya és lánya lehetett a két nemes hölgy, akik Hatte királyságból érkeztek diplomáciai céllal járták be Európát. Egy lajstromban találtam, mint azon boszorkányok és kuruzslók egyikét, akiket az inkvizíció oly hevesen üldözött, hogy kinyilvánította: ha valamely városban vagy uradalomban felbukkannának, azonnal ki is végezhetik őket a helyiek. Nem szükséges megvárniuk vele az egyház képviselőjét. Valamint bűnlajstromuk oly hosszú, és olyannyira bizonyított, hogy per lefolytatására sincs szükség.
Ezek a személyek szinte kivétel nélkül nemesi származásúak voltak. Vagy olyan személyek akik oly jól helyezkedtek a politikában vagy a gazdasági életben, hogy igen befolyásos, gazdag emberek lettek önerejükből.
Az iratban szó esett az egyházzal való tettleges összeütközésről, katonai hadmozdulatokról, a szolgálatukban álló emberek visszatartásáról a keresztény hittől, és pogány rituálék és szertartások mindennapos alkalmazásáról is. Bűnösnek találtattak megtévesztés és boszorkányság vádpontokban. Valamint titkos tanok terjesztésében. Tudtommal nagyon kevés olyan inkvizíciós irat van ahol ez utóbbit, így, szó szerint le merték írni mint vádpont. Amitől a dolog akkor felkeltette az érdeklődésemet, azon túl, hogy nem jelent meg igazán sok ilyen vagy ehhez hasonló üldözési névsor. Ez sem egy jelentős hosszúságú, hiszem mindössze tizenegy név szerepel rajta. Valamint - és ennek furcsaságára azt hiszem külön fel sem kell hívjam a figyelmét - egytől egyig megmenekültek. Egészen pontosan vagy sosem találták meg őket, vagy kiszöktek a cellájukból, vagy egyenesen a bitóról. Az ön becses névrokona, kutatásaim szerint először a cellájából szökött meg, majd miután újra elkapták a máglyáról sikerült elillanjon. Ezzel természetesen megerősítve a papok azon nézetét, miszerint boszorkány. Az iratok szerint a csoport és az egyház közötti utolsó hadmozdulatok még ugyanazon év telén megtörténtek, amikoris teljes egészében megsemmisítették ezen nemesek seregeit. Elfogták és kivégezték az istenkáromlókat, de a névsorban lévő tizenegy személy közül csak hármat sikerült elkapniuk, őket még korábban. Az iratok nem említik, hogy velük mi történt ez után, csak annyit hogy közreműködésüknek hála, a hadmozdulatok sikeresek voltak.
Mikor ez megvilágosodott előttem, nem tudtam várni. Kedves barátom a vatikáni központi könyvtár egyik osztályvezetője, Luigi Morlone maga is nagy izgalommal állt rendelkezlésemre ez ügyben. Pár óra múlva meg is érkezett tőle a kért anyag fotómásolatai. Ezeket és a hozzájuk tartozó fordításokat tartalmazza a mellékelt boríték. Kérem nézzen ezekre úgy, mint az Igaz mesék egyikére. És szenteljen figyelmet, kérem, a mitológiai és mesés elemekre, valamint az utalásokra a paradigmakülönbségekre és a hadmozdulatokban dokumentált rituálékra, boszorkányságokra.
Most lepihenek pár órára, de ha kérdése lenne, állok bármikor rendelkezésére.
Türelmét és érdeklődését nagyon köszönöm!
Üdvözlettel:
Jakob McCullen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése